Izé

De nekem van pofám, méghozzá nem is kicsi, úgyhogy most végre megtudhatod. Rám akarod majd borítani az asztalt miatta, előre szólok.

Kezdjük ott, hogy méltatlan helyzet szerintem nincsen. Azért írtam idézőjelben. Mindennek oka és célja van, amit meg kell élned. Erről szoktak megfeledkezni a díszbarátok és az önjelölt guruk, akik kézzel-lábbal ösztönöznének a továbblépésre. Márpedig erőnek erejével nem léphet tovább, aki nem áll készen.

Öt izé, hat akármi, hét kárikittyom. Könnyen fogyasztható női anyagok tizenvalahány perc alatt, futószalagon. Megírtam belőlük legalább kétezer darabot. Azt hittem, az ötletek egyszer majd elfogynak, ám egy e-mail piszkozatban még mindig végiggörgethetetlenül sok vár a sorára. Mégsem érdekel olyan munkalehetőség, ahol ez lenne a feladat. Merthogy…

Bruce Jenner nőként folytatja. Nincs könnyű dolga. Olyan korban vállalta ezt a feladatot, amikor Botticelli Vénuszát tízből kilencen elküldenék mellnagyobbításra és zsírleszívásra, de még úgy is szétretusálnák, mielőtt rátennék valami színes-szagos magazin címlapjára.

Társadalmunk valamiért úgy működik, hogy a hülyeségre még nagyobb hülyeséggel dívik felelni. Mintha attól helyrebillenne az egyensúly, és győzne a rossz fölött a jó. Én meg csak lesek – például az ilyen mekis-szoptatós történetek hallatán –, hogy mégis melyik bolygón vagyok.

Zéró kalóriás, tofus-zérós, innovatív hazai: kicsit más szempontból vizsgáljuk a „diétás” tésztákat és a tésztavilágot úgy általában. Járhat kéz a kézben magas tápanyag- és alacsony szénhidráttartalom?

Pénz, elismerés és szeretet. Ez az a három dolog, amiért mindent hátrahagyva képesek loholni az emberek. Nekem úgyszintén a vágta volt az alapvető üzemmódom, így nemrég még egy néhány perces vagy órás lazítás kedvéért is a farkam alá kellett csapnom. Azóta viszont rájöttem, hogy nem is az az élet értelme, amiért küzdöttem.

Érdekes csomag érkezett a nevemre. A lezáratlan papírzacskón hatalmas Durex logó díszelgett, rajta a titulusommal és a teljes nevemmel. Pironkodott a szerkesztőség épületének portása, kacarásztak a többiek, én pedig a benne rejlő fekete poliészter szemkötő megcsodálása után, a mellé kapott síkosítóval a kezemben kérdeztem: mi a poén, gyerekek?