„Ez valami paródia?” - kaptam föl a fejem, amikor először hallottam ByeAlex dalát a királyi tévé kereskedelmi sónak álcázott eurovíziós válogatóján. Utólag kiderült, nem tévedtem. Ha szerencsénk van, még a végén olyan emlékezeteset nyújtunk a nemzetközi porondon, mint tavaly az udmurt Buranovszkije Bábuski asszonykórus.
„Azért vannak itt könnyen dugható lányok” - állapította meg fennhangon egy szemüveges hímgólya, akit ránézésre még csak az akné fektetett két vállra. A szüleim egymásra bámultak, majd pókerarccal beszálltak a kocsiba. Azért jöttek, hogy hazavigyenek a táborból - a tervezettnél egy nappal hamarabb.
„Az implantátumokat fel fogják váltani az autológ sejtekkel és szövetekkel történő megoldások, ami gyakorlatilag a saját zsírszövet átültetését jelenti. Be tudjuk csapni a zsírsejteket, hogy ne vegyék észre a helyváltoztatást, és ne szívódjanak fel, azaz úgy viselkedjenek mintha eredeti helyükön maradnának. Vágás nélkül lehet dolgozni vele, csak pár tűszúrás az egész műtét. Ráadásul ez sokkal olcsóbb, mint az implantátumos módszer. 300-350 ccm-et lehet betölteni, és ha igény van rá, akkor még lehet rátölteni. 3-4 hét elteltével alakul ki a végső forma. Ráadásul ezt nem kell újra műteni, míg az implantátumokat 10 évente cserélni kell, még akkor is, ha nem okoznak panaszt.”
Jövő héttől már a közönség is láthatja a elefántborjút, amelynek nevét szavazással döntik el.
„És a másik egy százalék?” - kérdezte a könyvelőm így adóbevallás idején. „Hát az inkább maradjon a NAV-é…” - válaszoltam félmosollyal és őszintén. Mert bár reformátusnak kereszteltek, nincs az az egyház, amelyiknek akár egy fillért is adnék. A hit ugyanis számomra sokkal összetettebb jelenség.
