Kedves szatír! Miután péntek délután a nyílt utcán kellett félreugranom a combomra célzott kéjsugarad elől, remélem, nem bánod a tegező formulát. Egyébként sem úgy tűnt, mintha bármit is bánnál. Legföljebb azt bántad volna, ha senki sem látja bőszen játszott egykezes szonátád.
Tudja, mit tartalmaz a kisrutin, vagy hogy mit jelent, ha kicsit magasabb az LDL vagy az MCV-szintje?
Minél tovább kibírja evés és ürítés nélkül valaki, annál faszább gyereknek, annál profibb munkaerőnek, tehát annál „jólneveltebbnek” számít. Ha új közösségbe kerülök, éppen ezért mindig álmélkodnak rajta: bármilyen élethelyzetben szemrebbenés nélkül előveszem a kajámat, illetve kiballagok a mosdóba. A fényfaló asztrállényeket üdvözlöm, de nekem anyagcserém van.
Ha a magyarok jelentősen csökkentenék sófogyasztásukat, a szívinfarktus és a stroke gyakorisága esne. Ám a sóbevitel mérséklésével sem ajánlott túlzásba esni egy új tanulmány szerint. A túl kevés nátrium ugyanis szintén veszélyeket jelent a szív- és érrendeszerre. Mennyi az optimális mennyiség a sóból?
„Két kisgyerek mellől elmenni hegyet mászni! Ez a fazon sose volt normális…” – állapította meg Dénes, aki mélyen elítélte a felelőtlen embereket. Egyszerűen nem fért a fejébe, miért hódít valaki havas, jeges, mostoha csúcsokat ahelyett, hogy nyolctól négyig a művileg kellemessé tett hőmérsékletű irodában ücsörögne.
Már kisgyermekkorban anyának készülünk? Milyen egy kölcsönös szereteten alapuló kapcsolat?
Remegve keresi a szavakat, a tetteket, a mozdulatokat. Azt akarja, hogy neked minél jobban fájjanak. Talán eléd sem lép a sérelmeivel, csupán a hátad mögött hajtogatja képzelt bűnlajstromodat. Mindenkinek kell egy ellenségkép, az övé most te lettél. Csak állsz és nézel, mert nem érted, hogy fér belé ennyi keserűség.
