„Ez valami paródia?” - kaptam föl a fejem, amikor először hallottam ByeAlex dalát a királyi tévé kereskedelmi sónak álcázott eurovíziós válogatóján. Utólag kiderült, nem tévedtem. Ha szerencsénk van, még a végén olyan emlékezeteset nyújtunk a nemzetközi porondon, mint tavaly az udmurt Buranovszkije Bábuski asszonykórus.
„Azért vannak itt könnyen dugható lányok” - állapította meg fennhangon egy szemüveges hímgólya, akit ránézésre még csak az akné fektetett két vállra. A szüleim egymásra bámultak, majd pókerarccal beszálltak a kocsiba. Azért jöttek, hogy hazavigyenek a táborból - a tervezettnél egy nappal hamarabb.
„Az implantátumokat fel fogják váltani az autológ sejtekkel és szövetekkel történő megoldások, ami gyakorlatilag a saját zsírszövet átültetését jelenti. Be tudjuk csapni a zsírsejteket, hogy ne vegyék észre a helyváltoztatást, és ne szívódjanak fel, azaz úgy viselkedjenek mintha eredeti helyükön maradnának. Vágás nélkül lehet dolgozni vele, csak pár tűszúrás az egész műtét. Ráadásul ez sokkal olcsóbb, mint az implantátumos módszer. 300-350 ccm-et lehet betölteni, és ha igény van rá, akkor még lehet rátölteni. 3-4 hét elteltével alakul ki a végső forma. Ráadásul ezt nem kell újra műteni, míg az implantátumokat 10 évente cserélni kell, még akkor is, ha nem okoznak panaszt.”
„Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonkilenc, egy fő hiányzik” – hadarta Márk engedelmes hetesként az erkölcstanóra elején, majd a „hol van már megint?” kérdésre szemrebbenés nélkül hazudta: beteg szegény. Noha a lógós nebulót öt perccel azelőtt az iskolával szomszédos kisbolt mögött látta cigizni.
Jövő héttől már a közönség is láthatja a elefántborjút, amelynek nevét szavazással döntik el.
„Siess, Mackókám! Még le akarom borotválni a lábam vacsi előtt, mert úgy nézek ki, mint egy jeti!” – kiáltotta a lány az ajtó tömör anyagába, mely halk rotyogtatás ritmusára, mély hangon válaszolta: „bébi, tudod, hogy a kávétól mindig rám jön a szapora…”
„És a másik egy százalék?” - kérdezte a könyvelőm így adóbevallás idején. „Hát az inkább maradjon a NAV-é…” - válaszoltam félmosollyal és őszintén. Mert bár reformátusnak kereszteltek, nincs az az egyház, amelyiknek akár egy fillért is adnék. A hit ugyanis számomra sokkal összetettebb jelenség.
Jó édesen és sósan, hidegen és melegen, és ezzel-azzal megszórva villámgyorsan egy komplett vacsora illúzióját kelti az amerikai palacsinta.
Tizennyolc cikk két nyelven - „mindössze” ennyit kértek tőlem holmi háromsoros, sok címzettes válaszlevélben. Mondanom sem kell: tök ingyen. Ha napokon belül teljesítem, csöppnyi esélyt kapok egy talán létező pozíció betöltésére. Vagy egy leszek a több tucat palimadár közül, akik örömmel biztosítják a potya tartalomhegyeket.
Ha összedobsz egy blogposztot, újságírónak nevezheted magad. Kedvenc dalod refrénjének megértésekor átfut az agyadon, hogy fordítónak kellene állnod. Pontosan kettévágott zsömléd pedig a mérnöki pálya lehetőségét villantja fel előtted. De „online marketing specialistának” szegődni a legkönnyebb, mert ahhoz csak Facebook meg Google szükséges.
