„Hát persze, hogy megérdemlem!” – vághatod rá némileg sértődötten. Pedig ha boldog lennél, eleve nem sértődnél meg. Nekem például volt egy csomó abszolút igazságként elfogadott előfeltételezésem a világról, ami alapjában véve megakadályozta, hogy az legyek, viszont egyre sértődékenyebbé tett.
Szóval a burzsuj puncivadász felpróbált egy újabb cukormadárkát. Ez még önmagában nem adna okot a fröcsögésre - az már viszont bőven, amit mögé látsz. Érdemes elgondolkodni rajta, mire fel ez a nagy kiakadás. Mondom, miért nem tartom helyénvalónak a mocskolódást.
Talán „szeretetből” csinálják. Talán nem is tudnak róla. De ott vannak a közeledben, és folyton azon munkálkodnak, hogy rombolják az önbizalmadat. Pedig csak azét lehet, aki hagyja.
Kezdjük ott, hogy méltatlan helyzet szerintem nincsen. Azért írtam idézőjelben. Mindennek oka és célja van, amit meg kell élned. Erről szoktak megfeledkezni a díszbarátok és az önjelölt guruk, akik kézzel-lábbal ösztönöznének a továbblépésre. Márpedig erőnek erejével nem léphet tovább, aki nem áll készen.
Hogyan látod magad öt év múlva?” – kérdezték tőlem. „Boldognak. Úgy, hogy azt csinálom, amit szeretek” – vágtam rá teljes természetességgel. Szerintem nyilvánvaló volt a válasz, az asztal másik végéről viszont úgy néztek rám, mint valami eltévedt E. T.-re.
Nézem, látom, mégsem értem. Szeretnék megvilágosodni, rádöbbenni, ítéletet mondani, de nem megy. Arról a női magatartásformáról beszélek, amelyik lehetővé teszi, hogy „majdnem-erőszak” történjen. Amikor a befogadó princípium megtestesítője inkább a másik arcába hajolva magyaráz ahelyett, hogy lerúgná magáról a fenébe.
Belvárosi műhelyek - melyeket most szervezett sétán kereshetsz fel.
Pénz, elismerés és szeretet. Ez az a három dolog, amiért mindent hátrahagyva képesek loholni az emberek. Nekem úgyszintén a vágta volt az alapvető üzemmódom, így nemrég még egy néhány perces vagy órás lazítás kedvéért is a farkam alá kellett csapnom. Azóta viszont rájöttem, hogy nem is az az élet értelme, amiért küzdöttem.
„Vegyél” – teszem elé a süteményes tálat, amikor látom, hogy valami bántja. „Nem kérek” – tolja félre, mert ő annál jóval tudatosabb. De nem elég tudatos ahhoz, hogy ezt megússza. Mert nemcsak sztárguruk léteznek, hanem olyanok is, akik tükröt tartva tanítanak. És ha bekopogtat egy, az élet onnantól kezdve nem piskóta.
Én mondjuk nem ítélkeztem soha felettük, de megértem azt, aki leribancozza Linduskát. Linduska egyes körökben közismert prostituált volt, egy éjszaka 300e-be került vele (ráadásul elég gyenge eresztés állítólag, már ha az ember nem egy fadarabhoz szokott). Ettől teljesen független, amit a blog írója állít, hogy agysebész, vagy nem agysebész. Ha ribanc, akkor igenis ribanc. Biodíszletként meg kit érdekelnek az érzései, értékrendje? Kedves Ferit biztos nem.