„Leszarom a bankot, inkább rocksztár leszek!” – újságolta az egyik. „Nem engednek el egyetemre a munkahelyemről, pedig végre azt tanulom, ami az álmom. Felmondok!” – közölte a másik. Mindketten a barátaim. Huszonéves lányokról van szó, akik a hagyományos elvárásokra fittyet hányva, környezetükkel és saját magukkal is megküzdve vállalják: másra vágynak, mint néhány éve vagy akár hónapja. Megkattantak? Talán, de én bírom az ilyen arcokat.
Amikor mondasz egy viccet, de senki sem nevet. Amikor felveszel egy ruhát, s összesúgnak mögötted. Amikor szólsz valami nagyon okosat, ám a többiek csak legyintenek. Amikor szenvedsz, mert valami nem megy neked, és a körülötted lévők röhögve rávágják: dehogynem… Akkor talán ideje alaposabban megismerkedni a lényeddel. Különben azok közé fogsz tartozni, akik egy idegennel élnek közös testben.
Ezzel a címmel közölte gondolatait egy tehetős családból származó fősulis lány, Rachael Sacks. Azon húzta fel magát, hogy bevásárláskor a pénztáros az előtte sorban álló vásárlóval becsmérlő pillantásokat vetett a felső-középkategóriás táskájára, s őt méregetve megbeszélték, milyen derék dolog magánintézmény helyett az állami iskola. Most az egész világ a tollas fruskát utálja. Szerintem meg érdemes elgondolkodni azon, ami bántja.
Ma már szinte nem nyílik úgy új hely Budapesten, hogy ne lenne benne valami kézműves. A szlogent mindenre ráhúzzák – a sörre, a fagylaltra, a péksüteményre, a tejtermékekre, a csokoládéra, és a kolbászra is...
Nem lehet csak úgy fotózgatni jövő tavasztól. A Polgári törvénykönyv ugyanis előírja, hogy engedélyt kell majd kérni az ábrázolandó személyektől a kattintáshoz. Médiamunkásként illene beállnom a fújoló, azerbajdzsáni közállapotokat emlegető sorba. Aligha fogok, mert maga az elképzelés szégyenszemre nekem tök ésszerűnek hat.
Vannak témák, amiktől az asztaltársaság férfi tagjainak üvegessé válik a tekintete és elkalandozik a figyelme. Hölgyeim, ha rákezdünk a következő 10 témára, akkor a legtöbb esetben ne lepődjünk meg, ha elmennek venni még egy sört. Vagy messzebb.
„Én aztán kimaradok belőle!” – legyint Friderika, amikor megcsapja orrát az összefonódó emberi sorsok által termelt fekália semmivel össze nem téveszthető szaga. Amikor viszont megint belerángatja valaki a bűzölgő barnamártásba, a következő kérdést teszi föl magának: mi számít egyáltalán kavarásnak?
Cipő, a Republic együttes 47 esztendős énekese hétfőn szenderült jobblétre. Ezzel a cselekedettel bizarr módon több új rajongóra tett szert, mint földi pályafutása során bármelyikkel. Vajon az emberi természetnek vagy a közösségi média sajátosságainak köszönhető az exponenciálisan növekvő rokonszenv?
Az egyik hipermarketben kilenc oszlop margarinra jut két oszlop vaj, és hasonló az arány a többi üzletben is. De vajon abban a két oszlopban melyik az igazi, a legfinomabb vaj? Feltérképeztük a hazai választékot, és szomorúan beálltunk a sor végére.
A könyvipar meztelenül, széttett lábakkal térdel a sarokban. Epedve várja, hogy vajon szájpecek, korbács, nyakörv vagy popsidugó kerül elő az újabb bestseller-várományosok soraiból. A szürke ötven árnyalata, valamint a folytatását jelentő két kötet átformálta a szórakoztató irodalmat.
