Nézem, látom, mégsem értem. Szeretnék megvilágosodni, rádöbbenni, ítéletet mondani, de nem megy. Arról a női magatartásformáról beszélek, amelyik lehetővé teszi, hogy „majdnem-erőszak” történjen. Amikor a befogadó princípium megtestesítője inkább a másik arcába hajolva magyaráz ahelyett, hogy lerúgná magáról a fenébe.
„Részvétem a kutya miatt, gyorsan kell egy másik!” – kaptam az SMS-t azon a márciusi vasárnapon, amikor közzétettem, mekkora veszteség ért: meghalt Snoopy. Más pedig arról győzködött néhány óra elteltével, hogy lelki nyomorék leszek, ha időt hagyok magamnak a szenvedésre. Nos, Bello két hónappal később, tegnapelőtt érkezett. Őt közel tudom engedni magamhoz, de azt a két embert talán már sohasem.
Egy 40 éves nő ma már nem úgy fest, mint ahogy a nagymamája ennyi idősen, de a petesejtjei ugyanolyanok. A harmincévesek csaknem negyedének nincs gyereke, és ha a trend folytatódik, a nők 20-35 százaléka maradhat végleg gyerek nélkül.
Egy nemrégiben készült felmérés kimutatta, hogy az emberek közel kétharmada szerint azokat a nőket, akik már nincsenek termékeny korban, nem lenne szabad mesterséges megtermékenyítéssel hozzásegíteni a gyermekvállaláshoz. A megkérdezettek negyede úgy véli, hogy nőknél 40, férfiaknál pedig 43 év az a határ, ami fölött már nem tanácsos gyereket vállalni.
Az ember, különösen, ha nőből van, régóta keresi a megoldást arra, miképpen lehetne könnyen, gyorsan vékonyabb. A könnyed fogyás Szent Grálja az energia megmaradás törvényébe zárva, továbbra is várat magára. Nincs sárgaköves út, akad helyette jó néhány furcsábbnál furcsább útleágazás.
