Ha lenne az internetes szerkesztőknek valamiféle szakmai egyesülete, most jól kiraknák a szűrömet belőle. Mert én bizony azt mondom, hogy a beállított és agyonretusált kajaképeknek az égvilágon semmi értelmük nincsen.
„Was?” – pislogott Jé, miután egy itteni kamasz közölte vele, hogy a homoszexualitás választás kérdése, de inkább betegség. És aki meleg, inkább éljen heteró kapcsolatban, mert gondolnia kell a környezetére is.
„Hát persze, hogy megérdemlem!” – vághatod rá némileg sértődötten. Pedig ha boldog lennél, eleve nem sértődnél meg. Nekem például volt egy csomó abszolút igazságként elfogadott előfeltételezésem a világról, ami alapjában véve megakadályozta, hogy az legyek, viszont egyre sértődékenyebbé tett.
Szóval a burzsuj puncivadász felpróbált egy újabb cukormadárkát. Ez még önmagában nem adna okot a fröcsögésre - az már viszont bőven, amit mögé látsz. Érdemes elgondolkodni rajta, mire fel ez a nagy kiakadás. Mondom, miért nem tartom helyénvalónak a mocskolódást.
Én mondjuk nem ítélkeztem soha felettük, de megértem azt, aki leribancozza Linduskát. Linduska egyes körökben közismert prostituált volt, egy éjszaka 300e-be került vele (ráadásul elég gyenge eresztés állítólag, már ha az ember nem egy fadarabhoz szokott). Ettől teljesen független, amit a blog írója állít, hogy agysebész, vagy nem agysebész. Ha ribanc, akkor igenis ribanc. Biodíszletként meg kit érdekelnek az érzései, értékrendje? Kedves Ferit biztos nem.