Bejárta a világot egy huszonöt éves abortusz-tanácsadó(!) videója, mely a saját terhességmegszakításáról szól. Emily Letts üzenete tiszteletre és figyelemre méltó – legalábbis én annak gondoltam, amíg el nem olvastam a kisfilmhez tartozó cikket. Abból sajnos kiderül, hogy a velem egykorú lány messze nem elég érett a „megmondóember” szerepére.
„Egyedül vagyok, és ez most fáj” – tett Eszter barátnőm elképesztő bátorságra, őszinteségre, nyíltságra utaló vallomást a blogján. Kendőzetlenül feltárta a gondolatait egy tabunak számító, végletekig sztereotipizált témában, amire a társadalom fősodra talán csak annyit reagál, hogy ha rossz neked, akkor baszasd meg magad. Úgy érzem, eljött az ideje, hogy én is előálljak a farbával.
Kétségbeesetten kapkodtam a számítógép előtt. Hajnali öt is elmúlt. Hiába nem álltam fel a jó ég tudja, mióta, sehol sem tartottam a munkával. Egyszerre kellett volna írnom, szerkesztenem meg fordítanom, ráadásul tudtam, hogy néhány óra múlva elutazom. Már azon gondolkodtam, hogy magammal viszem a laptopom, így a kétnapos kirándulásból másfelet végigmelózhatok – hol találok közben szélessávú netet? HOL? –, amikor felébredtem a rémálomból.
Ezzel a címmel közölte gondolatait egy tehetős családból származó fősulis lány, Rachael Sacks. Azon húzta fel magát, hogy bevásárláskor a pénztáros az előtte sorban álló vásárlóval becsmérlő pillantásokat vetett a felső-középkategóriás táskájára, s őt méregetve megbeszélték, milyen derék dolog magánintézmény helyett az állami iskola. Most az egész világ a tollas fruskát utálja. Szerintem meg érdemes elgondolkodni azon, ami bántja.
Eddig sosem éreztem késztetést arra, hogy rendszerezzem a feministákkal kapcsolatos gondolataimat. Főleg azért, mert sokan vannak. Nemcsak a feministák, hanem a gondolataim is. Egy közelmúltbéli eset azonban megugrotta az ingerküszöbömet. Vigyázat: aki szakirodalmi érvekkel alátámasztott fejtegetést vár, inkább most kopjon le, mert szövegcsináló és médiafogyasztó szemszögből figyeltem az egészet.
Úgy gondolod, hogy a diplomád lófaszra sem jó? A nyelvvizsgáddal pedig kitörölheted a popód, mert éles helyzetben csak makogni tudsz? Mielőtt világgá kürtölnéd a panaszáradatod, jusson eszedbe: minden egyes papírod pontosan annyit ér, mint te. Nem többet, de nem is kevesebbet.
A radikális szóról zászlóégető tüntetők, vesszen Trianont kiabáló kopaszok és sokcentis fültágítóval torzított cimpájú, agyontetovált fiatalok jutottak eddig eszembe, akiknek tele van a tökük mindennel. Ráadásul szűklátókörűek is szegények. Most, hogy egy barátomtól megkaptam ezt a jelzőt, újra kellett gondolnom az egészet.
A tojás sokak szemében még mindig a magas koleszterinszint legfőbb felelőse, az érrendszer gyilkosa, amelyet egy rossz koleszterin-lelet kézhezvétele után általában azonnal száműznek az étrendből. Pedig a legújabb kutatási eredmények szerint a tojás korántsem olyan káros az egészségre, mint azt legtöbben gondolják.
A japán Institute of Population and Social Security felmérése szerint a fiatal nők 90 százaléka szerint szinglinek jobb lenni, mint amilyen egy házasság lehet. Az országban a harminc év alatti emberek 30 százaléka még soha nem randizott, a 16-24 év közötti nők 45 százalékát nem érdekli a szexuális kapcsolat, vagy egyenesen lenézi azt.
A különleges kultúra és a gazdasági kényszer, a társadalom fejlődése mára sokak szerint kóros irányt vett: nem kell kapcsolattal vesződni, az ezt kiszolgáló helyeken vagy az interneten úgyis meg lehet kapni mindent. Ennek extrém eredménye, hogy néhány ember már fizikálisan képtelen elviselni a másik nemet, megborzonganak, ha csak hozzájuk érnek. Nagy részük férfi, de nők között is előfordul.
www.ize.hu/comments.php?post_id=26134
"Jó látni", hogy már itt is terjed. ;D