„Jól nézek ki, csinos vagyok, dekoratív vagyok! Nem igaz, hogy nem tudsz adni valami melót!” – visítja a telefonba mellettem egy lány a zebra előtti pirosnál. Hajszál választja el a „bottal se” kategóriától, de túlburjánzó önbizalma meggyőzi róla: az emberek most is szépsége miatt bámulnak rá tátott szájjal.
Az ország zsírgyilkos Norbijának saját jogán is híres neje farra és karra edzett reggel, majd „10 km-ert” futott este. A kettő között evett egy kis ápdét kenyeret, s megölelgette urát valami erősen szponzorált utazás közben. „Ma tornáztam a DVD-dre!” – kommenteli az egyik kép alá Prüntyőke, mintha bárkit érdekelne.
„A szeméremajkam sálként tekereg a nyakam körül, az emberek pedig röhögve mutogatnak rám az utcán” – mesél visszatérő álmáról egy nő, aki próbálja megértetni a világgal, miért volt szüksége déltáji plasztikára. A beavatkozás nem úri móka, mert a milliós költségeket jobb helyeken az állam állja.
„A babák szüleit hibáztatja a gázoló” – ordítja a vérlázítónak szánt szalagcím, leplezetlenül követelve, hogy gyűlöljük együtt azt a 63 éves nőt, aki elsodort autójával Érden egy ikercsecsemőket szállító babakocsit. Én inkább sajnálom szegényt.
„Nem szégyelli azt a csálé csecsét? Nyolcadikban ilyet csak az Afrika c. könyvben láttam a busman nőknél!” A kommentekből ítélve úgy tűnik, az embereknek fogalmuk sincs róla, hogyan kell egy huszonegy esztendős lány mellének állnia. Tele van a világ tökéletesre műtött, tizedmilliméterre egyforma szilikoncicikkel és mértani középpontban égnek meredő bimbókkal, de néha még ez sem elég.
