Lilára duzzadt, szőröcskés nemi szervű nő guggolt a folyóban annak a videónak az előnézeti képén, ami legfelül fogadott a Facebook hírfolyamban egy kellemes estén. Kíváncsiságom a YouTube tartalmakat illetően mindig is erősebb volt a józan eszemnél, úgyhogy óvatosan rácsusszant az egér. Így néztem – pontosabban tekergettem – végig egy huszonkét és fél percben rögzített, elvileg játszi könnyedségű szülést.
Talán te is azok táborába tartozol, akik nyár után már nehezen kezdenek neki a sportolásnak? Nem is csoda, hiszen minél hamarabb sötétedik vagy hidegebbek lesznek a napok, annál kevésbé szeretünk kimozdulni otthonról. Pár jó tanáccsal, ugyanolyan fittek lehetünk ősszel és télen is, mint a napsütéses, nyári, meleg napokon.
Úgy gondolod, hogy a diplomád lófaszra sem jó? A nyelvvizsgáddal pedig kitörölheted a popód, mert éles helyzetben csak makogni tudsz? Mielőtt világgá kürtölnéd a panaszáradatod, jusson eszedbe: minden egyes papírod pontosan annyit ér, mint te. Nem többet, de nem is kevesebbet.
Apukám éppen annyival idősebb nálam, mint Vajna Tímeánál újdonsült férje, Andy. Ez számszerűsítve harmincnyolcat jelent, ami kispálya Faludy György és Fanny hatvanötös – és furcsamód hitelesebb – magyar celebrekordjához képest. Egy ideje tudatosan próbálom félretenni az előítéleteimet. Basszus, ilyenkor nehezen megy.
A Szigeten nem történt semmi. Az a fajta semmi, ami annyira szürke, hogy nehéz róla bármit is írni. A végén „szerencsére” akadt egy baromi rossz élmény: David Guetta az amúgy tök jó számainak békés egymás után pakolása helyett beizzított egy láncfűrészt, és az istennek sem akarta kikapcsolni. Csoda, hogy háromnegyed órán át bírtam hallgatni.
Kirúgták a Blikk egyik újságíróját, miután Facebook-bejegyzésében összefekvésnek titulálta a kettős nemi erőszakot, és lesunázta annak áldozatát. „Majd máskor nem iszod ájultra magad, ribi!” – tette hozzá. Droppa Gergely később törölte a posztot, aztán bocsánatért esedezett. Én nem fogok, amiért korábbi szavaival értek egyet.
Hogy vagy? Mi újság? A sablonkérdés mindenkit legalább naponta egyszer utolér. Engem is. Az utóbb időben viszont észrevettem valamit: minél jobban érzem magam a bőrömben, és minél pozitívabb dolgok történnek velem, annál rövidebben válaszolok erre. Az emberi kommunikáció elvárt célja ugyanis mintha többnyire a közös siránkozás lenne.
Minél tovább kibírja evés és ürítés nélkül valaki, annál faszább gyereknek, annál profibb munkaerőnek, tehát annál „jólneveltebbnek” számít. Ha új közösségbe kerülök, éppen ezért mindig álmélkodnak rajta: bármilyen élethelyzetben szemrebbenés nélkül előveszem a kajámat, illetve kiballagok a mosdóba. A fényfaló asztrállényeket üdvözlöm, de nekem anyagcserém van.
„Nem adom a pasimat!” – sziszegte fogai között Lejla, s gyanakodva pislogott mindenkire, aki szóba állt választottjával. Szerette volna elhinni, hogy kelendő az ő mackókája. Úgy érezte, párkapcsolata az egyetlen vagyona; márpedig csak az lehet igazán értékes, amit más is annak tart.
„Á, úgysem lesz semmi baj” - gondoltad, és útnak indultál a hóviharban. Pedig olvastad a neten, bemondták a rádióban meg a tévében: igencsak sanszos a vészhelyzet. Tökösebb vagy te annál, mintsem hogy az időjárás kicsesszen veled!
