Izé

Giorgio telefonját nyomogatva caplatott a stégen át a sétahajóra. Magasról tett rá, hogy előtte tornyosul a Notre-Dame, meg körülötte hullámzik a Szajna. Csámcsogva lerogyott Mitsuko mellé, aki táblagépén keresztül szemlélte a tájat. Én pedig őket bámultam hitetlenkedve, mielőtt ráeszméltem volna a helyzet abszurditására.

„Utálatkönyv miért nincsen?” – kérdeztem költői jelleggel, miután kivégeztem néhány lélekemelő Müller Péter-kötetet. A válasz nyilvánvaló, persze: a közönyt és az ellenérzést nem kell tanulni, mert magától is megy az embernek.

Hatvan százalék fehérje, csak hat százalék zsír - a rovar egészséges. És csak elsőre meredek. Végül is, a rák is ízeltlábú, mégis megesszük.

Az Oszakában élő 115 éves Okava Miszao esete azért foglalkoztatja a japán kutatókat, mert az általuk a hosszú élet titkának tartott három tulajdonságból csak kettővel rendelkezik: míg akaraterejére és kíváncsiságára nem lehet panasz, addig korántsem nevezhető társaságkedvelőnek.

Barbie Edwards döbbenetesen nagy piaci rést talált, amit hátsójával tömött be. Az amerikai asszony egy vagyont keres azzal, hogy gigantikus méretű fenekén dolgokat egyensúlyoz. A nő elmondása szerint a közönsége imádja nézni, ahogy akár egy tálcányi ételt is fel tud szolgálni a fenekén.

Hatalmas betűk, még nagyobb képek - így néz ki a legfrissebb Facebook-verzió, mely nyilvánvalóan debileknek készült. Egy-két hírfolyam-bejegyzés fér el az egész képernyőn, ráadásul közéjük rengeteg hirdetés vegyül. Három napja „élvezem” a közösségi portál új felületét, le is szoktam ismerőseim életének követéséről.

„Nem hiszem el, hogy már megint ideszarik ez a kis mocsadék!” - dühöngött Takács papa a nappaliban. A húsvéti locsolkodás miatt harmadnapos férfi összeráncolt homlokkal, enyhén vicsorogva meredt a lába előtt éppen bogyósorozatot gyártó törpenyúlra.