Kétféle ember van: az egyik beszél a munkáról, a másik meg csinálja. Többkörös interjúk, monoton meetingek, félórás telefonbeszélgetések, terjengős levelezések… Úgy tapasztaltam, hogy semelyiknek sincs értelme. Mert aki tudja, mit akar rám bízni, röviden és velősen közli. Aki pedig nem tudja, azzal minek csevegni?
Blikk, Story, Best és Hot! – ezek jelentették a szokásos bulváradagomat. Melléjük csaphatom még a Glamourt, a Joy-t meg a Cosmopolitant, mert nélkülük sem volt számomra élet az élet. Kiskamasz koromtól fogva mindig nagyon vártam a megjelenésüket, most meg olvasatlanul hevernek körülöttem. Mi a fene történt velem?
A radikális szóról zászlóégető tüntetők, vesszen Trianont kiabáló kopaszok és sokcentis fültágítóval torzított cimpájú, agyontetovált fiatalok jutottak eddig eszembe, akiknek tele van a tökük mindennel. Ráadásul szűklátókörűek is szegények. Most, hogy egy barátomtól megkaptam ezt a jelzőt, újra kellett gondolnom az egészet.
Mi a közös Gazsiban, Daniban, Csengben, Musztafában és Abdulban? Mindannyian muffra vadásznak a fővárosi éjszakában, a „nem” szócska pedig az összes nyelven ismeretlen számukra. Megnyerőnek szánt vigyor mögé bújtatott kétségbeeséssel közelítenek feléd, s egyetlen fegyver ellenük a menekülés.
A tojás sokak szemében még mindig a magas koleszterinszint legfőbb felelőse, az érrendszer gyilkosa, amelyet egy rossz koleszterin-lelet kézhezvétele után általában azonnal száműznek az étrendből. Pedig a legújabb kutatási eredmények szerint a tojás korántsem olyan káros az egészségre, mint azt legtöbben gondolják.
Dobhártyaszaggató tapsvihar, üdvrivalgás, sok száz pár láb elefántcsordaszerű dobogása… – ez fogadta a színészeket, no meg Alföldi Róbertet, Szörényi Leventét és Bródy Jánost szombat este a Papp László Sportarénában, az István, a király után. Fura, hogy életem egyik legmeghatározóbb, libabőrös színházi élménye sokak szerint minimum nyilvános kivégzést kíván.
A nők bárhol is éljenek a nagyvilágban, szeretnének vonzók lenni, és ehhez jó néhány módszert ki is fejlesztettek, melyek tökéletesen illeszkednek lehetőségeikhez és a viszonyokhoz, melyekhez alkalmazkodniuk kell.
Egy német asszony nem akart hinni a szemének mikor elveszett gyűrűjét megtalálta. Már három éve kereste és végül egy krumpliból került elő, amelybe belenőtt.
