Bármit elmondhatsz bárkinek – anélkül, hogy a szemébe kellene nézned. Ráadásul nyoma sem marad az üzenetednek, legföljebb a címzett lelkében. A látszólag következménymentes kommunikáció ötlete elképesztő vagyont ér: attól hangos a sajtó, hogy a Facebook hárommiliárd dollárt fizetett volna az ideát formába öntő Snapchatért. Ahol nemcsak jópofa képek és videók áramlanak, hanem szex meg erőszak is.
Valaki egyszerű sznobizmusból nem hajlandó ruhát vásárolni a hipermarketekben, más nem találja elég divatosnak ezeket, az előítélet pedig az, hogy a minősége sem túl jó a Lidlben, Aldiban vagy Tescóban vett ruházati termékeknek. Megkérdeztünk szakértőket, laikusokat, és megkerestük a kereskedőket.
Antiszociális? Nem. Aszociális? Az sem. Mizantróp? Dehogy! Introvertált? Hát… esetleg, de a köznyelvnek ezt is sikerült felruháznia negatív jelentéssel. Pedig szerintem nem rossz, hogy csupán szökőévente csevegek a kommunikáció folyamatának kedvéért. Cserébe elvárom másoktól, hogy konkrét mondanivaló híján hagyjanak békén. Az emberiség jelentős részének szemében beképzelt állatnak tűnök, akivel nem lehet beszélgetni – ez alkalomadtán még szórakoztat is.
Kereszty András György előadásából megtudhatod, hogy mire érdemes figyelned a párkapcsolatban, hogy az egyre jobban működjön!
Narancssárga, világít, himalájai só van benne, és a jobbra cirkuláló bioenergiájával gyógyít - állítólag ez a sólámpa. Megnéztük, mi igaz mindebből, hatással vannak-e egészségünkre a gonosz pozitív ionok, segít-e az asztmán a pár ezer forintért kapható sókristály. Spoiler: nem. Azt is elmagyarázzuk, miért.
Ha rossz testhelyzetben űzöd az ipart, úgy fogsz köhögni, mint egy dickens-i árva – figyelmeztet az orális szex kapcsán az amerikai Cosmopolitan portálja. Egy kis erotikával bármit eladhatóvá lehet varázsolni, ugye – sokkal meg pláne. Sőt, a szimplán közönséges hangvétel is csodákra képes, amikor azt a fránya kattintásszámot növelni kéne. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha a szex nem csupán eszköz, hanem maga a nagybetűs téma, egy cikk alfája és ó-meg-á-ja?
Éktelen zajra ébredtem valamelyik reggel. Fűrészelés és puffogás hallatszott kintről, bentről pedig anya zsörtölődése. „Alig tudott aludni ez a szegény gyerek!” – aggódott, mert a nyolc órakor kezdődő ramazuri előtt fél négykor még nagyban toltam a melót. Aztán elhadarta apának, mi ez az egész: a szomszéd kivágatja a kert végében lévő fáit, mert „zavarják a rigók”. Néhány másodpercig nem tudtam, hogy ez valóság-e, vagy egy hülye álom.
Ha megkérdeznék tőlem, szerintem melyik a legnehezebb dolog a párkeresésben, azt mondanám, az, hogyan lehet túlélni egy szakítást úgy, hogy utána újra bízni tudjunk.
Rékasi Károly egy megkergült középkorú férfi, aki a farka után menve kilépett a közel harmincéves házasságából. Pikali Gerda egy gátlástalan, gaz csábító. Détár Enikő pedig a hoppon maradt mintafeleség, aki egy ország sajnálkozásának közepette próbál talpon maradni. A botrányt kiáltó népítélet szerint legalábbis. De miért lenne minden ennyire fekete-fehér?
Ezzel a címmel közölte gondolatait egy tehetős családból származó fősulis lány, Rachael Sacks. Azon húzta fel magát, hogy bevásárláskor a pénztáros az előtte sorban álló vásárlóval becsmérlő pillantásokat vetett a felső-középkategóriás táskájára, s őt méregetve megbeszélték, milyen derék dolog magánintézmény helyett az állami iskola. Most az egész világ a tollas fruskát utálja. Szerintem meg érdemes elgondolkodni azon, ami bántja.
