A Bükki Nemzeti Park kellős közepén meghúzódó falu messziről pont úgy néz ki, mint a földi paradicsom. Közelről is. Ami a vendégnek adománynak tűnik, azt a helyiek átoknak élik meg. Az erdő az életük, de a természetvédők évről évre egyre jobban kiszorítják onnan őket. Mit csinál ötszáz ember az erdő közepén, ha teljesen magukra vannak utalva? Mi hír Magyarország elfeledett településein? Répáshután jártunk.
Minden betegség, nemcsak a rák az agy egy bizonyos területének felügyelete alatt áll és összefüggésbe hozható valamilyen előzetes pszichikai traumával...
...a mellrákot az anya-gyermek típusú illetve a partner-konfliktussal hozták összefüggésbe. Ez a fajta összetűzés mindig az agy tejtermeléséért felelős részén okoz elváltozást...
Érdekházasságot, birtokegyesítést, vagyonhalmozást, politikai indíttatást szokás emlegetni Orbán Ráhel és Tiborcz István menyegzőjének kapcsán. A szántszándékkal ízléstelenített, dollárjeles-szivecskés álmeghívók – amelyek az interneten keringenek – ékesen bizonyítják a magyarok párkapcsolati előítéleteit, illetve bőséghez való viszonyát
Idén nyáron mindenképpen a rakoncátlan tincsek a nyerők! Akár összekötve, akár kiengedve hordod a hajad, egy kendő, vagy egy masni mindenképpen fel fogja dobni a frizurád. Fond be az egészet, vagy csak néhány tincset! A legjobb, hogy nyaralás alatt is könnyen elkészíthetők, és egyedivé teszik a megjelenésed. Rengeteg variáció közül választhatsz.
Amikor néhány méterrel előtted Calvin Harris bűvöli a villogó fények mögé rejtett keverőpultot, mögötted pedig tóparti tűzijáték ropog, felmerül a kérdés: merre pislogj? Én a váltakozó stratégiát választottam életem egyik legjobb estéjén, a Balaton Soundon.
„Vazze, ide se mehetünk be…” – révedt Dani a nemzeti dohánybolt sötétített üvege fölött kinyúló cégérre. A tizennyolcas karika kesernyés félmosolyra késztette. „Ja, de minek mennénk? Anyáék hoznak ukránból cigit. Jut neked is” – válaszolta a hajszálnyival idősebb és tapasztaltabb Jani. Ő a tizenötödik születésnapját ünnepelte nemrég.
El tudod képzelni, hogy a főút menti zöldséges elzáratlanul, elkerítetlenül és őrizetlenül hagyja a portékáját éjjelente? Hogy a táskádat – benne a pénztárcáddal, a telefonoddal és a fényképeződdel – hosszú órákra nyugodtan a hátad mögött felejtheted, mert nincs veszélyben?
Hogy vagy? Mi újság? A sablonkérdés mindenkit legalább naponta egyszer utolér. Engem is. Az utóbb időben viszont észrevettem valamit: minél jobban érzem magam a bőrömben, és minél pozitívabb dolgok történnek velem, annál rövidebben válaszolok erre. Az emberi kommunikáció elvárt célja ugyanis mintha többnyire a közös siránkozás lenne.
Nem lehet csak úgy fotózgatni jövő tavasztól. A Polgári törvénykönyv ugyanis előírja, hogy engedélyt kell majd kérni az ábrázolandó személyektől a kattintáshoz. Médiamunkásként illene beállnom a fújoló, azerbajdzsáni közállapotokat emlegető sorba. Aligha fogok, mert maga az elképzelés szégyenszemre nekem tök ésszerűnek hat.
Persze azért nem hoznám összefüggésbe reaktorbalesetek rákos betegeinek állapotát pszihoszomatikus dolgokkal...