Egy cimborám foglalkozik postagalambokkal. Az edzésük úgy néz ki, hogy a galambokat hátul szépen összekötött szárnyakkal bepakolják a Zsiguliba, s 2-300 km-re eleresztik őket. Hazafelé bevágnak egy csülkös bablevest, otthon kiülnek a teraszra egy sörrel, s az elsők már lassan meg is érkeznek. Most is így történt minden (bableves, sör, első postagalambok), hanem "Dezsőke" az egyik madár csak nem jött. Másnap se. Harmadnap se. Gondolták, szegénykét megette valami sólyom, kánya, hát le is mondtak róla. Teltek-múltak a hetek, mikor is látja ám a cimbora, hogy az udvarban Dezsőke jön haza. Gyalog. Mert hogy a szárnyai hátul szépen össze voltak kötözve. Gondolom, Dezsőkének elég ideges feje volt.
Most Dezsőke hazatérésének egyik epizódját láthatjátok mozgókép formában...Chamy | 2010.02.23. 20:35:41Nálunk volt olyan, h egyszer egy kis fehér galamb beesett a medencénkbe. Anyu szedte ki. Valószínüleg fáradt volt és amúgy is ifjonc még. Aztán volt olyan, hogy többször visszajött hozzánk "látogatóba". Egy időben sűrűbben (hetente-havonta) megmutatta magát az udvarban. De manapság csak évente egyszer jár felénk.