Ki hogy áll a szakítással?
Sarka Kata otthagyta Hajdú Pétert, akivel nyolc évig éltek együtt. „Az elmútnyócév!” :D
„Tegnap a Görög Zita, most meg ez! Na, séró belőve, Pitralon arcba, Suzuki lemosva, NYOMÁS CSAJOZNI!!!” ;)George Probst cápákat fotóz, mióta a barátnője lelépett
Fogyókúra 4 egyszerű lépésben ;)
Kulcsár Edina: „A férfiak 95%-a szavahihetetlen”
Lehet nem kellett volna felpróbálni azt a 95%-ot, kedves misspicsa. ;)Revanor | 2016.01.14. 01:19:11Jó, hogy a maradék 5%-ban vagyok, csak az a baj, hogy én meg kb ugyanennek a kategóriának a női párjával jártam rosszul.
Szakítóművek: kirúgják ön helyett, akit kell
Kicsit megviselte a szakítás szegény lányt... :D
izé012 | 2015.08.25. 13:05:36Nyugodtan beszélgethetünk bármiről ha nomrálisan beszélgetsz és nem azzal kezded h:
'mostanság már nem sok kedvem van a túlokosokodó magatartásodhoz'
meg h:
'látom mennyire ismered az emberi viselkedés világát'
Majd ha sikerül ilyen személyeskedések nélkül elkezdened egy beszélgetést akkor benne vagyok.
„Köszi az elmúlt 12 évet, Laura és minden jót az új barátodhoz!”
Reméljük gyerekük nem volt. ;)Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.Nas | 2013.09.30. 14:59:20Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...
Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".
„Haggyá má, nem látod hogy telefonálok?!” ... és így lett vége egy eszméletlenül romantikus kapcsolatnak. :D
Tooni | 2013.05.10. 20:38:13na jó, a zene miatt lett letiltva
www.youtube.com/watch?v=kPYep0DfIQg