Izé

Hát ebben a legkeményebb, hogy még véletlenül sem sikerült tempóra pumpálnia, pedig az lenne a lényeg...

8-)

jól tartja magát a vénlány. a másik a queef mom, ugye? ;-)

Erre a kérdésre nagyon nehéz jó választ adni, illetve a kérdés maga nagyon a helyén van. Nem akarom túlnyújtani, ezért nem térek ki mindenre részletesen.
Az elméletileg helyes válasz az lenne, hogy az a légcsere ami a szívmasszázs miatt létrejön a tüdőkben, nem igazán elég.
Az elégnél kevesebb, de rövid időintervallumban a semminél több. Ha valakinek leáll a keringése, 4-4,5 perc után az agyműködése véglegesen károsodik. Ha szabályos és megfelelő ütemű melkaskompressziókat végez valaki, akkor ez kitolódik kb 10-12 percre. Ha emellett még MEGFELELŐEN tudják lélegeztetni is, 15-20 percre is akár. A gond a megfelelő lélegeztetéssel van. Még ha a technika jó is lenne, jó eséllyel a gyomor tele van ... és 1-2 nem tökéletes befúvás elég ahhoz, hogy a következő szívmasszázsok alatt az egész gyomortartalom visszajöjjö, és a légutakba jusson. A légutakba jutott savas gyomostatralom viszont 99,9%-ban a kudarccal egyenlő.
Ha van eszköz, és a légcsőbe tubust vezetnek, akkor ennek a lehetőségét ki tudják zárni. Ha viszont ez nem áll rendelkezésre, főleg ha az elsősegélynyújtó nem gyakorlott, a rohamkocsi arra ér ki, hogy aa lékutak tele vannak - próbálkoznak mert kötelességük, de esély az nem nagyon lesz.
Ha laikus elsősegélynyújtó csak szívmasszázst alkalmaz (és jól), akkor viszont megmentheti az életét, persze általában nem úgy hogy feláll és semmi baja, hanem úgy, hogy addig biztosít némi éppen elegendő oxigént az agynak, amíg a mentő oda nem ér. Ez nagyon sokat tud számítani. Buktató persze rengeteg van. Láttam olyan újraélesztést amit orvos csinált, úgy, mintha tényleg csinált volna valamit ... csak éppen 10 méterről látszott hogy nem történik valójában lélegeztetés. A garatban meg ott volt a nagy mócsing a pörköltből, amit 20 perc múlva már természetesen késő volt kiszedni :(

Se a mókusra, se a a macskára nincs normális magyarázat. Ők állatok, ők macskák, ők mókusok, mi meg emberek. Mindenki azt magyaráz és lát bele, amit akar. Gyönyörű és megható, de ezt mi látjuk így, náluk normális mininmum.
A fajon belüli "szolidaritás" (ismét egy, politikailag lejáratott sző) mindenhol más.
Elefántok, macskák, és ezek szerint mókusok is: odafigyelünk a másikra is, ennyi a tanulság.
Sztem: Nem attól, hogy minden koldusnak adsz egy-egy ötvenest, hanem attól, jhogy őt is embernek tekinted. Ugyanúgy, mint a mocsok és aljas tárgyalópartnered, akiről tudod, hogy dugja a fél kerületet, egy bunküó tahó az alája rendeltekkel szemben, de mégis.

Mindenkit, ugyanúgy.
Fontos szavak.