Izé

www.youtube.com/watch?v=3t6bLugtJkQ
"This story of a girl and her puppy "Maddie" may make you cry."

Egy teknőssel azért nem is lehet olyan mély kapcsolatot kialakítani, nem csak az "érzelmi kifejezőképesség" hiánya miatt, hanem mert egyszerűen nem olyan fejlettek agyilag mint egy magasabb rendű emlős, de még ők is tudnak kötődni a gazdájukhoz (amit szintén nem gondolna senki, amíg meg nem tapasztalja, ezért hoztam fel példának). Egy lóval, nyúllal, disznóval, macskával viszont "teljes értékű", a kutyához hasonló kapcsolata lehet kialakítani, ha hajlandó elég energiát belefektetni az ember. A láncon / ketrecben tartott, elhanyagolt, elvadult kutyák ugyanúgy csak "állandóan esznek, szarnak, illetve alkalomadtán bagzanak, és ebből áll az életük"...a gazdán is múlik, hogy minek tekinti az állatát, mit hoz ki belőle. (Ugyanez igaz az embertársainkkal való kapcsolatainkra is, de ezt most hagyjuk, mert messzire vezetne.)
Szóval nagyon jó, ha neked az a tapasztalatod, hogy a kutyák érzelemgazdag, okos teremtmények, és a macskákról is hasonlóvá kezd válni a véleményed, mert ez azt jelenti, hogy sokat foglalkozol velük, és rászánod az időt, energiát, hogy megismerd őket. :) Nem véletlen, hogy vannak emberek, akik akár ugyanazzal az állattal is képtelenek megtalálni a közös hangot, képtelenek kezelni, míg mások remekül elboldogulnak velük, és vannak, akik olyan állatfajok egyedeit is bámulatos dolgokra rá tudják venni, akikről mindenki azt hiszi, hogy nem lennének képesek ilyesmire. Ez az emberen is múlik, egyrészt intelligencia, másrészt ösztönös tehetség, nyitottság kérdése. A más fajokkal ápolt kapcsolatod mélysége tehát a te érdemed, az állatok "csak" az "alapanyagot", önmagukat adják, ők (a faj fejlettségétől függő korlátok között) mindig nyitottak, ha megfelelő módon közeledik hozzájuk valaki. :)