Japánban sem olyan rózsás ám a helyzet!
A fiatal pályakezdőket részmunkaidőben, bizonytalan feltételek mellett foglalkoztatják, akik a pénzükből albérletet sem tudnak bérelni. A riportban szereplő 26 éves Fumiya egy 2-3 négyzetméteres dobozban lakik az egyik internetkávézóban, ahol amúgy már mindegyik box foglalt.
Persze lassan nem hogy erre építenek, elvárás az angol nyelv értése. Elég csak a reklámokat végignézni a tévében, lassan nem lesz közöttük magyar. Mindenben angol szlogen, amiről az idősebb korosztály azt sem tudja eszik-e vagy isszák. Magyarországon élünk, magyar az anyanyelvünk, de az angolra kényszerítenek. A többségnek pedig semmi szüksége nem lenne rá, az ellenkezőjét szépen beleverik mindenkibe az iskolában. A munkahelyeken az összes pályázatot így írják ki, holott soha nem kell használnod az angol nyelvet, de szűrőnek jó, hogy ne 15000 önéletrajzot kelljen végignyálazni csak 300-at.
Nekem kell a munkámhoz, de nem szükséges, hogy folyékonyan beszéljem. Elég ha megértem és meg tudom értetni magam. Az ilyen videókat megértem (többnyire), de nem ez az általános. A többségnek semmi szüksége erre. Az más dolog, hogy aki el akar igazodni kicsiny világunkban, az kénytelen megtanulni. Mert a sok idi*ta erre "épít". Pedig lehet , hogy ha adott felirat magyarul szerepelne egy terméken, több vásárló tudná mire való, ezáltal többen vásárolnának belőle, de mindegy is mert erre ott a sok marketing zseni, ők biztosan jobban tudják ezt.
És egy kicsit a videóhoz:
Vannak koreai ismerősök, akik elmondták, hogy tényleg sokan élnek így. A többség alapkeresete nem sokkal több mint itt nálunk. Viszont egy férfinak náluk szégyen hazaérni este 10 előtt. A túlórákkal pedig meg tudják teremteni a szép otthonra és családnak valót. Egy egyetemi félév (a legrosszabb egyetemre is) cirka 2 millió forint átszámítva. Egy 40-50m2 lakás pedig úgy 50 milliónál kezdődik. Így egy pályakezdőnek valóban nehéz a sorsa. Ugyanakkor általában szülői segítséggel megoldják, hogy ne dobozban kelljen élni. Nincs náluk szociális háló. Az értelmesebbnél 1-2 gyerek van és segítik őket. Ahol meg sok a gyerek, sokan élnek dobozban. Ezek a keleti példák szépen előre vetítik a jövőt. A világ más tájain sem jobb a helyzet. Egyiptomban is azt mondta az idegenvezető, hogy sokan a temetőkben lévő kriptákban élnek. Egy négy fős család napi megélhetése pedig 3-4 egyiptomi font (nincs egy dollár) naponta. A keleti kultúrákban "divat" a sok gyerek. Ők így hamarabb megtapasztalják azt ami hozzánk majd később ér el. Sajnos nincs túl sok elvárásom hazánktól sem, lesz még itthon is ilyen. (vannak már most is dobozlakások, csak nem internet kávézókban és többnyire nem szem előtt, de ne ringassa magát senki abban az álomban, hogy itthon ez nem létező probléma)