Mert a lányka felrakott a netre a videót, amiben egy még meg nem jelent telefont mutogat, az apuka munkahelyén.
(Munkahelyen is nézhető)
Még a munkahelyén is felmondott, hogy az „etetés” rendje ne boruljon fel.
Tavaly a magyarok számára is hozzáférhetővé vált a nyugati országok fiataljai között már régóta népszerű, úgynevezett working holiday visa az Új-Zélandra vágyók számára. Ez a dolgozó-nyaraló vízum egyéves tartózkodásra jogosít, ez idő alatt tetszőleges számú munkahelyen vállalhatunk munkát, de egy helyen legfeljebb 3 hónapig maradhatunk.
Áhh, mit találtam! :D Közismert népnevelő (vagy inkább nép-lenevelő) dalocska a testmozgás fontosságáról. (Azért az az üzemi gyakorlatozás hátborzongatóan emlékeztet egy kínai propagandafilmre...) Van itt olyan, akinek tényleg kellett erre (vagy más buzdító nótára) ugrálnia reggel a munkahelyén? :D (Asszem, manapság seggbe lenne rúgva egy ilyen ötletért a HR-es...) Szerintetek jó ötlet ez, vagy a testmozgás (illetve tespedés) mindenkinek magánügye?
A Facebookon a magánszemélyek bejegyzéseit az ismerőseiknek átlagosan 12 százaléka látja, a többiekhez sosem jutnak el. Mivel amúgy sem megy túl jól a Facebook szekere (a Google minden felhasználója után két és félszer annyi bevételhez jut), most azt tervezik, hogy aki fizet, azt biztosítják arról, hogy az üzenet célba ér. Az ötlet működhet, de visszafelé is elsülhet: könnyen lehet, hogy a fizetni nem akaró többség csalódik, felébred Csipkerózsika-álmából és rájön, hogy valójában senki nem kíváncsi rá és hiába naplózza nyilvánosan életét, ugyanaz a három ember figyeli, akikkel egyébként is nap mint nap találkozik otthon vagy a munkahelyén.
