Izé

- Mit vár a dubaji élettől?
- Azt, hogy megszabadulok nagyon sok olyan gondtól, ami itthon megkeseríti a hétköznapjaimat. Az idegeskedést, hogy ha esetleg elindulok télen, hóban, és elakadok, akkor gondoskodik-e rólam a karhatalom, vagy hagynak ott vesztegelni, és utána még vállon is veregetik, sőt kitüntetik egymást, hogy milyen szuperül megoldották. Vagy, ha mentőt hívok a gyerekemhez, az kiér-e időben. De az is elkeserítő, hogy egy ép autóút nincsen, vagy hogy 27 százalék az áfa, de ha jövőre 30 lesz, azt is lenyeljük. Nemcsak a gyerekeim jövőjét nem látom, hanem a változás lehetőségét sem, se társadalmi, se politikai téren Magyarországon. Mindenki panaszkodik, de ugyanez a szcenárió megy tovább, függetlenül attól, hogy holnap, vagy a márciusi hókatasztrófa után lettek volna a választások. Megoldás helyett szabályokat találnak ki, és minden lépésünket sarcolják vagy szankcionálják. Úgy érzem, velünk mindent meg lehet csinálni. Maximum duzzogunk két napig a közösségi portálon.

Buli helyett tévé és pesszimizmus 

Teljes tanulmány

Lassan számolni kellene. Előfordulhat ugyanis, hogy a tartósan külföldre távozottak miatt olyan nagy lesz a nyugdíjkassza bevétel-kiesése, ami megingathatja a jelenlegi rendszer működőképességét. És akkor az egyéb, társadalmi kárról még nem beszéltünk.

A lakótelepen este 9 órától kijárási tilalmat rendeltek el a romáknak. „Nagyon sok fejfájást okoznak, nem tudnak normálisan élni. Szemetelnek, zenélnek és zajonganak. […] Borzasztó! A legrosszabb emberek a világon!” 

A hosszabb riport: Let's go!