Izé

Sajnos nagyon hasonlóak a tapasztalataim. Az oktatók jelentős része (tisztelet a kivételnek, mert az is van) valójában alkalmatlan arra, hogy a nagybetűs életben megállja a helyét. Elvannak az ólmelegben, de sem szakmailag sem pedagógiailag nem tudnak letenni semmit az asztalra.

Bizonyos országokban presztízs ha valaki egy egyetemen taníthat, Magyarországon viszont az "aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja" és az uram-bátyám elv érvényesül. Nagyon elkeseredtem mikor láttam, hogy nyugaton a diákok mennyivel felkészültebben jönnek ki a felsőoktatásból, pedig se nem okosabbak se nem hülyébbek mint a magyarok, csak sokkal jobban működik az oktatás.

Az ún. röghöz kötés alapvetően nem rossz gondolat. Az, hogy bizonyos emberek a felsőoktatásban tanulnak, az egy befektetés az ország részéről, befektetni pedig csak olyanba érdemes ami megtérül. Értem mi nem tetszik ebben a mostani diákoknak, viszont ha valaki nyugatra megy akkor például Angliában kezdő mérnöki fizetésből ha meghúzza magát az ember, akkor egy év alatt visszafizeti a hitelt, két év alatt pedig nagyon kényelmesen. Ingyen ebéd nincs, ez nem ártana már megtanulni.

A tandíjjal kapcsolatban talán az lehetne egy kompromisszumos javaslat, hogy az állam fizeti az iskola elvégzéséhez szükséges ideig, aztán ha valaki ismétel, vagy bukdácsol, akkor onnantól ketyeg a taxióra.

Számold ki, mennyi lesz a diákhiteled!
http://index.hu/gazdasag/2012/12/13/szamold_ki_mennyi_lesz_a_diakhiteled/

Pont múlt héten voltam látogatóban Dániában. Barátnőm az ottani egyetemen tette rá a BsC-re az MsC-t, mesélt kicsit, mi a helyzet ott felsőoktatásban. Ez nem a teljes rálátás a rendszerre, ő se ismeri minden vetületét az ottani szitunak, szóval csak azt tudom ide leírni, amit tőle hallottam/láttam.
Szociális alapon (családban csak egy kereső van, aki nem ő, mert 3 év alatti kisgyerekkel van otthon) jár neki ösztöndíj, tehát ennyiben segítik a diákokat. Pláne ha EU-s tagállamból jönnek. Az ösztöndíj olyan 5000 dán korona, ezt be kell szorozni kb. negyvennel, hogy megkapd forintban. Igen, mered a szem, mennyi ez, de! Viszont ott egy nyomoronc péksüti is 50-60 korona... Magas árakhoz arányos a fizetés is, ergo ott sincs kolbászból a kerítés és hiába tudott ő is felsőfokon angolul, nem kapott melót addig, amíg ugyan ezt dánul is lekottázta. (Hm, Dániában a prosti pálya nyitott, mivel legális, ahhoz talán nem vártak volna el a perfekt dánt...)
Általa megfigyelt dán szokás: a gyerek eléri a 18-at, páros lábbal teszik ki őket otthonról. Álljanak a saját lábukra, ne legyenek koloncok, ingyenélők. Jogilag felnőttek, éljenek is úgy. Menjenek koliba, albiba, bárhová, csak ne maradjanak otthon. Anyagilag nem divat őket agyontámogatni: ott a diákhitel vagy keressenek suli mellett munkát. Barátnőm is diákmunkázik, persze módjával, mert ha túl sokat keres (vagy a családi támogatás a pici miatt), ugrik az ösztöndíj. És ott is tartja magát a felfogás: a felsőoktatás szolgáltatás.