Izé

Amúgy azért nem ették meg, mert még kicsi, majd ha felnő nagyra :D

Én sem értek egyet a túlzott aggódással, a felesleges fertőtlenítgetéssel, a gyerekek búra alatt tartásával, DE:

Nem minden parazitát olyan könnyű ám eltüntetni a szervezetből. A cérnagilisztát ("bélféreg") pl. viszonylag könnyű kihajtani, de egy komolyabb orsóféreg vagy galandféreg fertőzést már nem olyan egyszerű kezelni, és főleg gyerekeknél komoly szövődményeket is okozhat (egyrészt a fertőzés, de maga a terápia is). Ennek az az oka, hogy nem csak a béltraktusban lehetnek jelen, hanem a petékből kikelt lárvák a vérárammal különféle szervekbe (agyba, tüdőbe, májba, szívbe, stb.) eljuthatnak, súlyos tüneteket okozva.
Konkrétan a bélféreg mivel főleg a vakbél környékén tartózkodik, bejuthat a féregnyúlványba, és vakbélgyulladásra utaló tüneteket okozhat. Emellett a petéket a végbélnyílás köré rakják, amit a gyerekek a viszketés miatt hajlamosak véresre kivakarni, amit nem kell részleteznem, hogy milyen gennyes gyulladásokkal, vérmérgezéssel járhat...

Tény, hogy ezeket nem csak háziállattól (kutyától, macskától) kaphatják el a gyerekek, de épp ezért fontos MINDIG odafigyelni, hogy mit vesznek a szájukba...ha nem muszáj, nem kell olyan dolgot engedni nekik, amitől nagyobb eséllyel betegedhetnek meg (pláne csecsemőkorban)... Szerintem ezt minden normális szülő így csinálja. A szülői odafigyelés, védelem pedig azért fontos, mert a gyerekek immunrendszere még nem olyan érett, fejlett mint egy felnőtté, kevésbé ellenálló, megkóstolni viszont az égegyadta világon mindent megkóstolna...

Egyébként épp a színtiszta vidéki emberek azok, akik - nem véletlenül - nem igazán tűrnek meg állatot a lakásukban. A városi ember inkább megosztja a szobáját (ágyát, stb.) mondjuk egy kutyával - már csak azért is, mert máshol nem tudja tartani. Szóval ne sarkítsunk...