Izé

Karinthy-t parafrazálva:

Az aloét s glicerint hirdető folyékony szappanokban
nincs aloé se glicerin. Viszontl több a só,
mint a nem márkás termékekben.
"Hidd el, ó nyájas olvasó".

macskatápot, nézd meg milyen szép fényes tőle a szőrük és milyen magasra ugranak :)

Felesleges megoldást keresni egy olyan problémára, ami megoldhatatlan... Jelesül ez a "szaktanácsadás" dolog már évtizedekkel ezelőtt is így működ(hetett volna), csak akkor még a vevők nagyrésze úgy volt vele, hogy a "becsülete" többet ért, mint 50 Márka/Font/stb., ezért ahol megkapta a korrekt és szakszerű infót, ott megvásárolta. Egyébként ez az egész hercehurca - ha kiszámolja az ember - a ráfordított utazással (benzin/jegy/stb.) és nem utolsó sorban az idővel rég nem biztos, hogy meg is éri. Azt már fel se akarom hozni, hogy van olyasfajta "tudatosság" is, hogy ha valóban jól tájékoztatnak a kisboltban, akkor már csak azért is odamegyek, mert ezzel valószínűleg azt támogatom, hogy egy honfitársam teszi el a profit egy részét, alkalmaz 1-2 embert, nem pedig az éhbérért dolgoztató multihoz viszem önként és dalolva. Néhány évtizeddel előttünk járó társadalmakban az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatban is az a módi, hogy a legfontosabb szempont az, hogy helyi előállítású legyen, aztán jön az ár...
Persze tudom, hogy helyzetünkből fakadóan mi magyarok árérzékenyek vagyunk, és ez ilyen esetekben durván szemléletes, hiszen - lásd a becsület példáját - 3000 forintért gyakorlatilag bárki képes eladni magát.
És hogy miért nincs megoldás?!? Mert a pénzünk egyre kevesebb, az igényeink meg egyre nagyobbak, mert MINDEN KELL... ha meg így van, akkor az csak ilyen módszerekkel megy. :(

http://vidamrakos.blog.hu/2014/01/16/etrend_366
A kommentek is nagyon szórakoztatóak. ;)