miért kellett volna "feltalálni"?
egy természetes és egyben szükségszerű önkéntelen lépés volt
csak megtörtént (tevőlegesen!)
de előbb ehhez egyénnek (sőt tudatos egyénnek) kellett lenni
aztán csoportba rendeződni
magasabb szinten kommunikálni
tartósan családokat alkotni
te lényegében azt mondod, hogy mindez a kezdettől megvolt az emberben. szerintem meg folyamat volt. méghozzá olyan folyamat ami a félelmeket használta fel. olyan jogköröket ruháztak egy magasabb rendszerre (kezdetben "vallási" társadalmi szervezetkre), amikre maguk nem tudtak választ adni ÉS nem is mertek.
jó-e elégetni a gyümölcsöket áldozatképpen a nap istenének? A esetben istennek tetszik és akkor jó életem lesz B esetben isten megharagszik és nyomorultul halok meg. a C opció lett a társadalom: saját egyéni jogunkról (pl. istennel való közvetlen jó kapcsolatunkról) lemondva - ami nem volt nehéz, kezdetben a kevés tudás rengetegszer vezetett nélkülöző, nyomorult élethez; tehát a korabeli felfogás szerint isten többször nem fogadta el az áldozatot - közös teher- és veszélyviselést tett lehetővé. az emberek egybegyűltek és saját érdekükben a közösségért dolgoztak. akik pedig a közösség szabályait megszegték (eredendően kihívták maguk és mindenki ellen isten haragját - jellemzően olyan dolgokkal, amiket senki nem akart egyénileg elsznvedni: gyilkosság, tolvajlás) azokat kiközösítették, megbüntették. így alakult az emberi társadalom és szabályrendszere. de nem így kezdődött! hanem mint ábel a rengetegben. "egyedül". ötzi előbb volt mint dj ötzi. ;-)
az emberi társadalmat mindenképpen meg kellett előzze tehát az ember. a közösséget pedig az egyén.
olyan ez minthogy matematikai szabályok lehetnek az ember nélkül is
a csillagok is "ragyognának az égen"
de alkalmazó, megfigyelő nélkül nehéz lenne matematikáról, csillagászatról beszélni
(emberi történelem viszont nem lenne. és emberi társadalom sem! ember nélkül.)
nincsenek különböző társadalmak. nincs jó vagy rossz. egynek voltunk és vagyunk a részei. csak eddig még erre az egyszerű felismerésre se jutott el az emberiség, mert a félelmeinkkel vagyunk elfoglalva nagyobbrészt most is.
egy természetes és egyben szükségszerű önkéntelen lépés volt
csak megtörtént (tevőlegesen!)
de előbb ehhez egyénnek (sőt tudatos egyénnek) kellett lenni
aztán csoportba rendeződni
magasabb szinten kommunikálni
tartósan családokat alkotni
te lényegében azt mondod, hogy mindez a kezdettől megvolt az emberben. szerintem meg folyamat volt. méghozzá olyan folyamat ami a félelmeket használta fel. olyan jogköröket ruháztak egy magasabb rendszerre (kezdetben "vallási" társadalmi szervezetkre), amikre maguk nem tudtak választ adni ÉS nem is mertek.
jó-e elégetni a gyümölcsöket áldozatképpen a nap istenének? A esetben istennek tetszik és akkor jó életem lesz B esetben isten megharagszik és nyomorultul halok meg. a C opció lett a társadalom: saját egyéni jogunkról (pl. istennel való közvetlen jó kapcsolatunkról) lemondva - ami nem volt nehéz, kezdetben a kevés tudás rengetegszer vezetett nélkülöző, nyomorult élethez; tehát a korabeli felfogás szerint isten többször nem fogadta el az áldozatot - közös teher- és veszélyviselést tett lehetővé. az emberek egybegyűltek és saját érdekükben a közösségért dolgoztak. akik pedig a közösség szabályait megszegték (eredendően kihívták maguk és mindenki ellen isten haragját - jellemzően olyan dolgokkal, amiket senki nem akart egyénileg elsznvedni: gyilkosság, tolvajlás) azokat kiközösítették, megbüntették. így alakult az emberi társadalom és szabályrendszere. de nem így kezdődött! hanem mint ábel a rengetegben. "egyedül". ötzi előbb volt mint dj ötzi. ;-)
az emberi társadalmat mindenképpen meg kellett előzze tehát az ember. a közösséget pedig az egyén.
olyan ez minthogy matematikai szabályok lehetnek az ember nélkül is
a csillagok is "ragyognának az égen"
de alkalmazó, megfigyelő nélkül nehéz lenne matematikáról, csillagászatról beszélni
(emberi történelem viszont nem lenne. és emberi társadalom sem! ember nélkül.)
nincsenek különböző társadalmak. nincs jó vagy rossz. egynek voltunk és vagyunk a részei. csak eddig még erre az egyszerű felismerésre se jutott el az emberiség, mert a félelmeinkkel vagyunk elfoglalva nagyobbrészt most is.