„Egy 26 éves fiatalembernek kedve támadt egy csésze kávéra. Elővette a csészéjét, megtöltötte vízzel és (mint már annyiszor) a mikrohullámú sütőbe tette, hogy a víz megmelegedjen. Nem emlékszem már pontosan mennyi időre állította be az órát, de arra igen, hogy azt mondta fel akarta forralni a vizet. Amikor a beállított idő lejárt, kivette a csészét a mikróból, belenézett, és csodálkozva vette észre, hogy a víz nem forrt fel. Abban a pillanatban a csésze “robbant” és egész tartalma az arcába csapódott. A csésze még épségben volt mikor eldobta, tartalmát pedig a vízben felgyülemlett energia „robbantotta fel”. Az arca tele lett hólyagokkal, arcát 1. és 2. fokú égési sebek borítják, nagy a maradandó sebhelyek valószínűsége. Bal szemén akár a látása is sérülhetett. Kórházi tartózkodása idején a kezelőorvos elmondta, hogy ez, sajnos, elég gyakori eset és figyelmeztetett, hogy soha ne melegítsünk csak vizet a mikróban. Ha vizet szeretnénk melegíteni, valamit mindig tegyünk a csészébe, fapálcikát, teafiltert stb, ami a keletkező energiát elvezeti. Sokkal biztonságosabb azonban a vizet vízforralóban melegíteni.”
A General Electric válasza:
„Köszönjük a megkeresést. Örömmel állok rendelkezésükre. Az önökhöz beérkezett e-mail tartalma megfelel a valóságnak. Mikrózott vízben és egyéb folyadékokban nem mindig keletkeznek buborékok a forráspont elérésekor. Tulajdonképpen túlhevített állapotba kerülnek, és nem keletkeznek buborékok. A túlhevített folyadék akkor fog kiforrni a csészéből, amikor megmozdítjuk, vagy például kanalat vagy teafiltert helyezünk bele. Hogy ez ne történjen meg és megelőzzük az esetleges sérüléseket, soha ne melegítsünk csészében bármilyen folyadékot két percnél hosszabb ideig. Melegítés után hagyjuk a csészét még 30 másodpercig a mikróban állni és csak azt követően vegyük ki és tegyünk bele kanalat vagy bármi mást.”
Egy technika tanár a következő magyarázatot fűzte az esethez:
„Köszönöm a mikrohullámú sütővel kapcsolatos figyelmeztetést. Nem az első eset, amellyel találkozom. Az oka egy túlhevítésként ismert jelenség. Vízmelegítés közben bármikor előfordulhat, különösen akkor, ha az edény, amelyben a vizet melegítjük új, vagy ha csak kis mennyiségű vizet melegítünk (fél csészénél kevesebbet). Az történik, hogy a víz gyorsabban melegszik föl, még mielőtt buborékok keletkezhetnének. Ha a csésze nagyon új, akkor nincsenek még rajta kisebb felületi karcolások, repedések, amelyek a buborékok képződését elősegítenék. A felgyülemlett hőt elvezető buborékok hiányában a folyadék nem kezd forrni, hanem tovább melegszik, jóval saját forráspontja fölé. Amikor azután ilyen állapotban a csészét megmozdítjuk, vagy a folyadékot megkeverjük, rohamosan beindul a buborékképződés és kiszorítja a csészéből a forró folyadékot.”
Gondolom az Erlenmeyerben lévő víz kb 100°C-os volt, amikor betették a parafadugót. 100°C-on a (tiszta) víz tenziója 101 kPa körül van. Ez azt jelenti, hogy az üvegben csak folyékony víz és vízgőz van. Levegő már alig.
Amikor a jeget rárakták az Erlenmeyer lombik aljára, az lehűtötte az üveget, és a hideg üvegre lekondenzált a vízgőz, tehát a légnemű halmazállapot anyagmennyisége (n) egy kicsit lecsökkent. Ráadásul a vízgőz hőmérséklete (T) is lecsökkent.
P*V = n*R*T (ideális gáz közelítéssel élve). Az egyenlet jobb oldalán tehát lecsökkent az n és a T. Az "R" Regnault állandó egy állandó, értéke sohasem változik. Az egyenlet bal oldalán a V is állandó, hiszen az üveg térfogata nem tud érdemlegesen megváltozni ilyen kis deltaT-nél.
Tehát a víz felett lévő gőz nyomása hirtelen jelentősen lecsökkent (101kPa ALÁ). Mivel a víz hőmérsékletet még mindig 100°C körül van, ezért a tenziója még mindíg 101 kPa körüli maradt. Ez nagyobb a felette lévő atmoszféra nyomásával, ezért forrni fog.
Ez egy nagyon régi trükk...