Nincs a kedves olvasónak valami ismerőse, aki megcsinálná helyettem ezt a blogbejegyzést a szaré’hugyé’?
Mai témánk, hogy miért nem áldozunk a minőségre, avagy a balfasz magyarok fillérbaszása.
Amit ír a srác az jó, és igaz, meg minden, csak kicsit el van túlozva, illetve túlhergeli magát. Meg, ha így indítana vállalkozást, akkor mit csodálkozik. Ha mondjuk 5 másik luxus étterem mellett nyitok egy hatodik luxuséttermet, akkor nehéz lesz. Ha 5 kínai büfé mellett nyitok luxus éttermet, akkor még nehezebb lesz. Viszont, ha a kezdeti nehézségen túl van, akkor bejöhet a dolog. Meg ez a piacgazdaság pont, amit leír, fehér, szürke fekete mindegy, de így működik, mindenki az olcsót keresi, hogy drágán adja el. Mindenki jól akar járni, keveset fizetni, sokat keresni, a legnagyobb árréssel dolgozni.
Ha valaki ilyen tisztességes módon akar vállalkozni, azt eleve hülyének nézik, de ezzel tisztában kell lennie, és ne panaszkodjon, hanem legyen büszke magára, hogy milyen tisztességes.
Ha valaki ilyen tisztességes módon akar vállalkozni, azt eleve hülyének nézik, de ezzel tisztában kell lennie, és ne panaszkodjon, hanem legyen büszke magára, hogy milyen tisztességes.