Izé

Ma (vagy tegnap?) olvastam a rádióban, hogy milyen dolgok fordultak már elő, kéremszépen-kéremszépen.
Egy rendet kívánó munkásember szétszedett egy csomó összetoldozott-foltozott fadarabot, oszt kiderült, hogy valami sokmilliót érő kortárs marhaságot dobált bele szépen szétszedve a kukába, mert azt hitte, hogy a "deszkásokszipusokdrogmegszex" szórakozták oda. Egy másik valaki szintén egyszerűen szemétnek nézett valami "műalkotást" és baromira meglepődött, mikor kiderült hogy hát, izé, ez milliókat ért volna...

A művészetről vitatkozni tényleg olyasmi lehet, mint az építészetről táncolni. (ezt a "képet" loptam, de nem lepne meg, ha már többen táncoltak volna építészetről)

Inkább csak eszembe jutott egy sztori Gerlóczy Gedeonról. Alma- körte- dinnye- béka- és nokedliárusok elől happolta el a meghirdetett jó minőségű vásznakat, akik ezért konkrétan meg is akarták verni. (Érthetőbben: valami üresen maradt helyen az örökösök találtak tök sok csomagolásra igen alkalmas vászonanyagot, és a hirdetésre odagyűlt sok szállító meg árus közé keveredett Gerlóczy észrevette, hogy ezeken van valami, ezért túlfizette őket)
A vásznakon valami Csontvárynak az életműve volt.

(van min gondolkodni)

A kihagyott szünet után meg: ügyesen és szépen rajzol ez a kislány, de a Louvre meg egy túlértékelt felvásárló-összeharácsoló és leginkább divat-múzeum, ha ilyesmikből csinál sztorit. A fiam baromi ügyetlenül rajzol, de az első értékelhető művét mégis elraktam. Nekem sokat ér, ha művészeti megmondó volnék, azt magyaráznám-elemezném bele, amit csak akarok.

Fásy elvtárs mindig örül az ilyen bohócoknak. Fellépteti őket a primitív kis "koncertjein" zsülikével, meg kacorferivel. Beszed belőle pár milliót, ezeknek meg dob egy kis csontot. Fásy örül, mert lesz pénze, ezek meg örülnek, mert azt hiszik sztárok...
Nem tudom melyik a szánalmasabb...