A búvalbéleltség rossz, de a műmosoly is - indokolják a magyar boltosok, hogy miért nem mosolyognak. Miért nem megy nekünk a mosolygás, ha egyszer éltet?
igazad van meg nem is. ugyanis a frusztráltságot nem annak okozóin verik le, hanem azokon akiket kiszolgálniuk kéne. amiből az következik, hogy egyre kevesebben veszik igénybe az adott szolgáltatást tőlük; abból pedig kevesebb bevétel, és még kevesebb bér következik. aztán jön a stockholm-szindróma és a "hülye" vevő lesz a hibás mindenért. ördögi kör, ami egyre szélesedik egyre vékonyabb rétegen.
példának okáért: közszolgáltatóval vitatkozni = alulfizetett, korlátozottan megoldást kínálni tudó, engedett; agyonhajszolt, érdektelen, motiválatlan ügy(nem)intézőkkel felesleges köröket futni.. a (ki)szolgáltatott szempontjából a "panaszládának" odatett ügyintézők az adott cég dolgozói, alkalmazottjai és a céget képviselik, testesítik meg(!); ráadásul rettentő nehéz hasonló cipőben járó embertársként tekinti rájuk, különösen ha már stockholm szindrómás ügy(nem)intézők..
vagy 'bankügyintézők'.. valójában nagy többségük közgazdaságilag totálisan képzetlen, alulfizetett(!) rabszolga, akik mégis tukmálják a kedves ügyfelekre azokat a pénzügyi konstrukciókat amikről legtöbbjüknek maguknak is halvány lila segédfogalmuk van legfeljebb (de csak mert már vagy százat-ezret lepapíroztak). arra ki vannak oktatva, hogy duma-duma-duma, arra nem, hogy értsék is miről.. (nem tudom mennyire általános, de vidéki bankfiókról tudom, hogy nem alkalmaznak takarítókat, hanem azok takarítják az ügyfélteret, akik pár órával korábban még hitelkonstrukciókat; új, "jövedelmező" megtakarítási formákat meg kapcsoltan különféle biztosításokat ajánlgatnak az embereknek..)
vagy posta - ezt rövidre fogom: attól, hogy átérzem én is, hogy deszarnekik, még nem fogok sorsjegyet venni, biztosítást kötni csak azért, hogy nekik jó legyen. kevés a munkabér? tüntessenek ellene. előbb megyek velük első sorban tüntetni a magasabb munkabérükért, és a cégvezetőik hülyeségei ellen (meg annak eredménye a kicsit magasabb munkabér utáni kirugdosások (de nem a vezetőségből) ellen), mintsem életbiztosítást kössek a postánál azért, hogy a a magát ravasznak gondoló postás-gizike sorsjegy-kvótája meglegyen, és a cégvezetőnek legyen dízel a céges verdába..
az ilyen helyzeteken a mosoly csak jottányit segítene. (rontani viszont nem rontana!)
példának okáért: közszolgáltatóval vitatkozni = alulfizetett, korlátozottan megoldást kínálni tudó, engedett; agyonhajszolt, érdektelen, motiválatlan ügy(nem)intézőkkel felesleges köröket futni.. a (ki)szolgáltatott szempontjából a "panaszládának" odatett ügyintézők az adott cég dolgozói, alkalmazottjai és a céget képviselik, testesítik meg(!); ráadásul rettentő nehéz hasonló cipőben járó embertársként tekinti rájuk, különösen ha már stockholm szindrómás ügy(nem)intézők..
vagy 'bankügyintézők'.. valójában nagy többségük közgazdaságilag totálisan képzetlen, alulfizetett(!) rabszolga, akik mégis tukmálják a kedves ügyfelekre azokat a pénzügyi konstrukciókat amikről legtöbbjüknek maguknak is halvány lila segédfogalmuk van legfeljebb (de csak mert már vagy százat-ezret lepapíroztak). arra ki vannak oktatva, hogy duma-duma-duma, arra nem, hogy értsék is miről.. (nem tudom mennyire általános, de vidéki bankfiókról tudom, hogy nem alkalmaznak takarítókat, hanem azok takarítják az ügyfélteret, akik pár órával korábban még hitelkonstrukciókat; új, "jövedelmező" megtakarítási formákat meg kapcsoltan különféle biztosításokat ajánlgatnak az embereknek..)
vagy posta - ezt rövidre fogom: attól, hogy átérzem én is, hogy deszarnekik, még nem fogok sorsjegyet venni, biztosítást kötni csak azért, hogy nekik jó legyen. kevés a munkabér? tüntessenek ellene. előbb megyek velük első sorban tüntetni a magasabb munkabérükért, és a cégvezetőik hülyeségei ellen (meg annak eredménye a kicsit magasabb munkabér utáni kirugdosások (de nem a vezetőségből) ellen), mintsem életbiztosítást kössek a postánál azért, hogy a a magát ravasznak gondoló postás-gizike sorsjegy-kvótája meglegyen, és a cégvezetőnek legyen dízel a céges verdába..
az ilyen helyzeteken a mosoly csak jottányit segítene. (rontani viszont nem rontana!)