Habár a fehérbőrű franciák már naponta esnek fajgyűlölő támadások áldozataivá, a „politikailag korrekt” média - az eredeti lakosság sérelmeire ügyet sem vetve - továbbra is a színesekkel szembeni toleranciáról papol.
Egy új divatnak hódolnak a francia külvárosok szociális segélyen élősködő eltartottjai: fekete-afrikai bevándorlók röhögve videózzák magukat, amint felpofoznak és megrugdosnak fehér lányokat (mert nem kaphatóak a szexre), majd szépen feltöltik az internetre, tudván, hogy az őshonos lakosság elleni rasszista támadásoknak semmilyen következménye, de még híre sincs igazán az európai országokban. Éppen úgy, mint Észak-Amerikában, ahol ugyanaz a fehérellenes, kozmopolita „elit” birtokolja a médiafelületek 98 százalékát.
Mai ismeretterjesztő rovatunkban a gubacs.
A gubacs növényi szövetekben kifejlődő rendellenes sejtszaporulat, illetve sejtméret-növekedés, amely valamilyen más élő szervezet (vírus, baktérium, fonalféreg, rovar, atka stb.) tevékenységének hatására jön létre. A gubacs a benne vagy rajta élősködőknek az időjárás és ellenség ellen védelmül, lakóhelyül, költőfészkül és táplálékul is szolgál.
Egy érdekes példa az ugráló gubacs.
Egy igen összetett kórképű betegség, amit elsősorban szúnyogok által közvetített, az ember nyirokrendszerében élősködő férgek és a bennük élő szimbionta baktériumok okoznak. Legszembetűnőbb tünete az extrém módon megvastagodott láb és genitáliák, amit az okoz, hogy a féreg a nyirokerek elzárásával meggátolja a normális nyirokkeringést, így a szövetek közti folyadék felgyűlik a test alsó részén.
Kicsit gyomrot igénylő post, de legalább veszekedni nem lehet rajta. :)
...legalábbis az állatvilágban, ahol nem ritka hogy az élősködők teljesen átveszik gazdájuk fölött az irányítást, a szó szoros értelmében élőhalottakká változtatva azokat. És hogy miért jó ez nekik? A parazita célja ezzel legtöbbször vagy az, hogy a kiszolgáltatott gazdát felhasználja utódai túlélésének maximalizálásában (pl. azok zombi-testőreként vagy dajkájaként), vagy hogy a gazda viselkedését olyan irányban befolyásolja, hogy azt könnyebben találhassa meg és fogyaszthassa el a soron következő, ún. végleges gazda, amiben aztán a parazita kifejlődhet és ivaréretté válhat. Az alábbiakban erről láthattok egy remek kis összeállítást (bungle ajánlásával ;) ), kezdve a hangya-agyevő púposlegyektől, a csótányok menekülési reflexét kikapcsoló Ampulex-darazsakon és a hím tarisznyarákokból „transzvesztitát” csináló kacslábú rákokon át a személyes kedvencemig, a Leucochloridium paradoxum nevű laposféregig, amelynek lárvái csigák tapogatójában telepszenek meg, és színes, húsos, pulzáló kis „szarvacskákká” változtatják azokat, így tévén kívánatossá a csigákat a madarak számára, amelyek beleiben aztán a lárvák felcseperedhetnek.
Mai ismeretterjesztő rovatunkban: a rovarvilág alien-jei, a parazitoid fürkészdarazsak, melyek élő rovarokba vagy azok lárváiba (legtöbbször lepkehernyókba) helyezik tojásaikat, és a kikelő lárváik a gazdatestből táplálkoznak, míg eléggé ki nem fejlődnek ahhoz, hogy aztán kibújhassanak az ezzel halálraítélt gazdából. Ám a káposztalepke gyilkosfürkész (Apanteles glomeratus) nevű darázsfaj és gazdája, a káposztalepke (Pieris brassicae) hernyójának esetében a gazda tortúrája itt még nem ér véget...
Mai ismeretterjesztő rovatunkban a világ legnagyobb virágú növénye, a
raflézia (
rafflesia). Élősködő, nem fotoszintetizál, döglegyek porozzák be, és
óriás bűzvirág magyar névvel illetik.
