Izé

Tommy Lee, a Mötley Crüe dobosa úgy gondolta jópofa dolog lesz a „dobszólóját” (valami gagyi tuc-tuc zenére) hullámvasúton előadni...

Van ilyen ember, és ez most nem poén, nem kamu. Nem lájkvadászat. Milyen lehet az élete? Van neki valódi élete a Facebookon kívül? Mi lehet ott? Sivárság. Mit tesz a fotóival? Mit? Megnézi. És? Megmutatja egy embernek? Kettőnek? Kinek? Nincs jelen az igazi valóságban, nincs szerepe, nem jut levegőhöz. Kénytelen elfoglalni magát valamivel. Na, de mivel? Kimegy a természetbe. És? Egyedül nézelődik ott úgy, hogy egy fotót nem posztol sehová? Akkor ott sem járt. Ki hiszi el neki? Ő maga sem hiszi el az életét. Nem tudja visszakövetni, mi volt vele például egy éve. Főz magának valami kaját. Nagy dolog, mondhatom. Kimeri a tányérba, le nem fotózná, mert minek, és komótosan megeszi az egészet. Volt, nincs, de leginkább sosem volt, mert hol a dokumentáció?

Egy nem létező dolgot meggyógyítani egy nem létező dologgal a világ legjobb üzlete, hiszen nyilván 100%-os a hatékonysága, és mellékhatása sincs. Pontosan ezen az elven működik a homeopátia kurrens biznisze, az oltáskivezetés.

Vajon ma is olyan szuper dolog kivándorolni Londonba? És mit szólnak az ott élők az itthoni menekülthelyzethez?

Az angolban attention whore-nak nevezik azokat az embereket, akik bármit képesek megtenni, csak foglalkozzanak velük, gondoljanak rájuk. A filmben szereplő férfi is hasonló figyeleméhségben szenved, csak nála fizikai tünetekkel jár a dolog: ha épp nem gondolnak rá, kezd eltűnni. Remekül párhuzamba lehet állítani őt és mindezt a közösségi oldalakat az életük minden apró részletével elárasztó, illetve az érdekesség látszatát folyamatosan, kényszeresen fenntartani igyekvő emberekkel.

„Azt szeretném, ha minden nő tudná, hogy nem szükséges megvenniük minden baba-terméket, ami a látóterükbe kerül, és, bár szeretném, ha elmondhatnám ezt nekik, még jobban szeretném a következő három dolgot elmondani, ami tükrözi a lelkesedésemet a különféle fajtájú szülési információk megértésével kapcsolatban, valamint azzal, ahogy ezek egymáshoz kapcsolódnak.”