Izé

zsíííír :D

Milyen sok Milyen jó...

Én a nélkül is meg tudom jegyezni a nevem, hogy a Marsra mennék. Bár nem igazán olyan ez, mint az örök élet.. én inkább úgy fogalmaznék, hogy kicsit tartósabb, mintha folyton elfelejteném.

Háát, úgy látszik, nem csak a történelem, az Internet is ismételi magamagát. :)

http://szifon.com/wp-content/uploads/2009/03/appstore2.jpg

Éljen a fekete büszkeség!

Az a baj, hogy még csak nem is a gettókban, de a csoróbb környékeken is annyira butaságban nőnek fel, az amúgy aranyosnak induló fekete gyerekek, hogy semmi jó nem lesz belőlük. Egész nap kint az utcán lófrálnak, szülő nem figyel rájuk, vagy ha igen az is ilyen, mint ezeknek az anyja. Nőnek mint a dudva, anyjuk-apjuk drogos/kurva, vagy jobb esetben segélyből él, persze a határtalan sértődöttség, hogy ők feketék, meg hátrányosak, plusz a büszkeség, hogy mindenki másnál különbek, és lenéznek mindenkit, az tudatosul bennük. Végtelenül sík hülyék, tizenévesen szülnek, de még ő is gyerek, a kölyköket vagy 4-5 éves korukig babakocsikban tolják, a lábuk meztelen a 20 fokos légkondiban, mert nem jön rá, hogy esetleg fázik a gyerek. Na szóval komolyan egy fűcsomónak több esélye van a normális életre, mint ezeknek a gyerekeknek. Csoda hogy nem ketrecharcot szerveznek nekik. A rendesen dolgozó feketék meg még jobban lenézik őket, mint mi, ahelyett, hogy megpróbálnák őket valamilyen szinten is nevelni, vagy elmagyarázni, hogy szégyent hoznak a fajtájukra (ami nincs, mármint nem egységes).

És a legdurvább az egészben, hogy nálunk ugyanez a szitu, csak nem feketében, hanem kávébarnában.

Ez rosszabb mint az "olajos hal".