Izé

Na jó, ez az ott lakóknak biztos nem ilyen vicces... a párkányi Kossuth utca lakosai ugyanis a téboly határára kerültek: egy nő ugyanis 14 éve bömbölteti Plácido Domingo áriáját, amit még két-három utcával arrébb is hallani lehet. Volt, aki pszichiátriai kezelésre szorult emiatt, az állandó zaj bizonyítottan egészségkárosodáshoz vezet. Mégsem lehet tenni semmit, hiszen a nő minden este pontban tízkor kikapcsolja a zenét, így nem szegi meg a törvényt. A lakók már az országgyűlésig mentek, tüntetést szerveztek, voltak, akik megdobálták a házát, elvágták a villanyvezetéket, de mindhiába. A nővel beszélni sem lehet, ugyanis egész nap be van zárkózva, vásárolni is éjszaka jár... 

Ti mit tennétek a szomszédok helyében ilyen helyzetben?

Indiában évente hivatalosan ezer, a becslések szerint akár tízezer becsületgyilkosság is történik. Az ősi szokások nevében elkövetett véres önbíráskodások áldozatai azok a fiatal lányok, akik áthágva a szigorú vallási és kasztbéli megkötéseket, a szerelmet választják a számukra kijelölt férj helyett. Nemrég megjelent riportkönyvében Balogh Boglárka jogász, újságíró, emberi jogi aktivista e szörnyű hagyományt és az áldozatok mentésére szakosodott Love Commandót mutatja be.

A történet ott kezdődik, hogy Ian és Larissa Murphy 2005-ben találkoztak az egyetemen, szerelem szövődött közöttük, és olyan hamar komolyra fordult a dolog, hogy már azt tervezgették, ha elvégzik az egyetemet, összeházasodnak. Tíz hónapja jártak, amikor Larissa kapott egy telefonhívást, hogy Ian autóbalesetet szenvedett. Bekövetkezett az, ami legtöbbünk legrosszabb rémálma és legnagyobb félelme: a fiatalember ugyan nem halt meg, de súlyos agykárosodást szenvedett, kerekes székbe kényszerült, csöveken keresztül táplálták és kommunikációs képességét is elvesztette, azóta állandó ápolásra szorul. Larissa ekkor úgy döntött, hogy nem kezd új életet mással, hanem folytatja a régit, és odaköltözik barátja szüleihez, kiveszi a részét Ian ápolásából. Az önfeláldozó szeretetnek lassan meglett az eredménye: Ian már tud enni, sőt, kommunikálni is, igaz, az artikuláció roppant nehezen megy neki, ami mutatja, milyen súlyosan sérült a balesetben a beszédközpontja is. 

Őszintén, ti mit választottatok volna a lány helyében? 

Pont tegnapi riport: ez a magyar lány nem volt túl szerencsés, az ő barátja, barátai egy hasonló eset után leléptek...

” ...Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, engedjük. Mert mit is tehetnénk ellene? Hiszen alig vagyunk tízmillióan…a mennyihez is? ...Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi. Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot...Tudják, ott sincs kolbászból, meg hazát cserélni nem lehet, meg a túró rudi. Arra majd vissza fognak jönni, mint legyek a lószarra. A büszkeségünk…”

Ti egyetértetek az íróval? Tényleg ilyen rossz a helyzet?