Izé

Azonkívül, már megint egy olyan reakcióra, érzésre, viselkedésre próbálnak alapozni, ami tök természetes.

Egyrészt meglátok az utcán egy "normális" gyereket tanácstalanul állni, nyilván azt hiszem eltévedt, elveszett. De meglátok egy szurtos kölyköt, azt hiszem, hogy a másik sarkon van a koldus anyja, vagy utcagyerek, vagy akármi, de nem azt, hogy most el van veszve. Sajnos, de szerintem nagyon sokan így lennének ezzel.

Étterem: bemegyek, fizetek, hogy jól érezzem magam. Meglátok egy "normális" gyereket, azt gondolom, elveszett, bejött a "normális" szüleivel, csak véletlenül itt hagyták. Bejön egy szurtos kiskölyök: zavarja a nyugalmamat, lehet, hogy büdös is, nem ezért fizettem, nem eltévedt, csak beküldte a koldus anyja, hogy kunyeráljál. Max. utcakölyök és éhes, de én meg vagyok annyira burzsuj, hogy ne zavarjon már, az étteremben. Ezzel is biztos, hogy sokan így vannak.

Tehát semmi meglepő nincs ebben, nem is beszélve arról, hogy a "normális" gyereket akár tudok is segíteni, mert nem az élete szar, csak az adott pillanata, míg a szegény kis csóró gyereken, ugyan mit tudok segíteni?

Meg nem szeretjük nézni a koldust, a bénát, a koszosat, a szerencsétlent. Ez van.

ha valaki a járókában párhónaposan rácsücsül egy csótányra hát akkor akkor :)

Aszonynak meg is mondom hogy ez egy zsiráf úgyhogy üljön rá és zsirágoljon.

legalább mozgott vmit aznap a kis zsírmeggy.

Jó, hogy nem fikázott:D

Hívjátok az ördögűzőt!

a kislányból hercegnő lesz, a fiúból katona és nem fordítva ;)

a vasálarcos és szöszi szerelme :)

Gyönyörű az a gitár.

Szerintem ez egyszerű. Az alábbiak szükségeltetnek hozzá:
- programozás
- sok-sok gyakorlás
- tökéletes időzítés (az eltárolt részek miatt)
- tehetség
A többi meg már megy magától.