Izé

Tudtam én, hogy csak a klip kedvéért húzta be szőrös sörhasát Britney.

Sosem ertettem ezeket a videokat.

Balra indexelő autót balról nem előőőőőzünk... ;)

A francba, de megijedtem! Ezek nem normálisak:D

(Mielőtt a kutyás téma újraindul: A vadászoknak tényleg feladata a kóbor kutyák kilövése, mert elég súlyos károkat tudnak okozni - pl. konkrétan széttépik az őzgidákat, veszettséget terjesztenek, stb. Viszont gyakran hallani olyat, hogy olyan pl. gombászó kutyát lőnek ki a gazdája mellől (!), aminek még csengő is van a nyakában, tehát egyértelmű, hogy nem kóbor állatról van szó. Viszont igaz, hogy a kóbor kutya kérdésben elsősorban a felelőtlen tulajdonosokat kéne jól seggbe rúgni.)

Puskalábú táncos ez, kérem.

A többiek eléggé meg vannak illetődve. :)

Az a felvetés, hogy sokan nem tudják hol laknak: akkor miért volt vonaton? ha nem akarok kimozdulni a faluból akkor nem lépek ki.
1500 km átaludni nevetség nem a Japán vagy francia gyorsvonattal ment.
Az ausztrál szülök rabszolgasorsba tartották mert csak most jutott olyan anyagi helyzetbe, hogy keressen...
Nevetség

Ajánlanám neki ezt http://www.youtube.com/watch?v=DksSPZTZES0

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".