Izé

http://9gag.com/gag/aKBnwxj?ref=fb.s

http://i.imgur.com/PMWfs0F.jpg

vannak itt még finomságok
https://youtu.be/kmgogCfGm8E

Mit kell ezektől félni. Ha falun lennénk, fognék egy ásót, oszt paff a bűvös sárkány. :D

Letolta kicsit délebbre.
Afrikába.

Abszolút egyetértek veled. Meg, bár ne ragaszkodjunk foggal körömmel egy házhoz tényleg, amit aztán nem tudunk eladni, de nem baj az, ha van az embernek egy kis vagyona. Illetve igen, nagyon számít az életszínvonal. Egy bizonyos szint fölött mindegy, hogy az enyém-e, meg bármikor tudok venni, de a csóró embernek számít. Nagyobb biztonságban van attól, hogy valami az övé. Talán, ha amúgy az albérlet, vagy kocsibérlet olcsó lenne, vagy lenne nálunk múltja. A mosodát pl. sose értettem az Usában. Nem kevés pénzt kifizet az ember a mosásért, közben egy évnyi mosoda árából bőven venne mosógépet. Helyi is lenne, mert nem kicsi lakásokban, házakban élnek úgy általában. De náluk ez a szokás hosszú ideje.

Ez a cikk, ez a felfogás egy új generációnak szól, egy olyan rétegnek, ami jobb módú, modern stb. Bár nem tudom, hogy nálunk van-e ilyen egyáltalán. Ez a fiatalos, agilis, jól kereső, jól végzett, modern, multikultis réteg. Jó papíron, meg interneten van, de úgy az életben. Sanszos, hogy aki ilyen, az se itt van.

Pingvinekkel: http://www.thisiscolossal.com/2015/06/penguins-mirror-daniel-rozin/

Kicsit régebbi :)
http://www.ize.hu/comments.php?post_id=25696
De csak mert kivételesen, erre emléxem. ;)

Nekem sem tetszik ebben a formában, mert az igazság az, hogy például rám sem figyel senki. Meg rád/rátok sem. Miért? Kellene? Más formában : miért kellene? Én nem is igénylem. Rájuk viszont kell, és én azt látom, hogy általában az emberek együtt éreznek a fogyatékkal élőkkel, és segíteni szeretnének nekik ... ők (illetve egy kis százalékuk) viszont pont ettől (is) vannak felháborodva, hogy máshogyan kezelik őket, mert az már megkülönböztetés. Persze ha valaki meg leszarja és átgázol rajtuk, akkor" az a baj". Észrevették, hogy ezt jól meg lehet lovagolni, és ilyen módon a sértődés számukra mindig jogos. Persze ez így durva általánosítás, nem általában, csak pár emberre vonatkozik, de pont ők azok, akik mindenhol publikálnak. Két idézet illik ide:

"...a köznapi emberekre az jellemző, hogy osztozunk egy jelképes tőrön: öntükrözésünk gondjain.
Megsebezzük magunkat ezzel a tőrrel, és vérzünk; az öntükrözés láncainak pedig az a szerepe, hogy azt az érzést nyújtsák nekünk, hogy együtt vérzünk, hogy valami csodás dolgon, az emberi mivoltunkon osztozunk.
De ha alaposabban szemügyre vesszük a dolgot, felfedezzük, hogy egymagunkban vérzünk, hogy nem osztozunk semmin sem, hogy nem teszünk mást, csak kezelhető, valótlan, mesterséges tükörképünkkel játszadozunk."
(Carlos Castaneda)

És szintén tőle:

"Örökségünk nem más, mint egy karám, amelyet mi erőddé változtattunk, hogy védelmezzük az énünket – vagy még inkább börtönné, ahol energiáink kimerülnek az életen át tartó rabság következtében. Legjobb éveinket,érzéseink és erőnk legjavát pazaroljuk arra, hogy örökké javítgatjuk és foltozgatjuk ezt az építményt – az építményt, amivel saját magunkat azonosítjuk. – A felnövekvő gyermek, ahogy társadalmi lénnyé válik, saját fontosságának hamis bizonyítékait követeli. És ami kezdetben az önvédelem egészséges érzése volt, végül nem lesz más, mint önző, lármás követelődzés, hogy megszerezze mások figyelmét. Az összes ajándék közül, amit kaptunk, az önfontosság érzése a legvégzetesebb, mivel egy mágikus, élettel teli teremtményt arrogáns, nyomorult, báj nélküli szörnyeteggé változtat."