Izé

Vak lány rúdugrása? Én erről videót is láttam. 18 karikás.

"a kutatók vettek két patkányt, (...) az egér képes volt kinyitni, hogy segítsen... " .
Ejnye-bejnye, patkány vagy egér? nem számít a szövegben. Szinonímák. Egyésugyanaz.
Persze, sajtó- és emberihiba.
Azért a szürke-egereket se becsüljük le. Ha megjelennek, olykor reszketnek a fehér-népek.

Dicséretes a hozzáállása a gazdájának. Sokan túl könnyedén mondják rá egy állatra, hogy "inkább altassuk el, ne szenvedjen", pedig ők is tudnak teljes, boldog életet élni "fogyatékosan" is, kevésbé zavarja őket a dolog, mint azt az emberek általában hiszik - ld. az amputált lábú kutyákat, macskákat. Csak persze az állapotuk igényelhet plusz odafigyelést a gazdától, és egyszerűbb elaltatni őket. A "ne szenvedjen" sokszor inkább azt jelenti, hogy "nekünk ne kelljen vele szenvedni". :/

Azzal csak tetézi! :D

Én látatlanba megmondom, hogy nem sokan. ;)

xD Az is jó megoldás. De ennyi erővel már alapíthatnál bolha-, izé bacicirkuszt is velük. Irtó siker lenne. :D

(Dzsízösz, ilyen reklámok mennek mostanában a tévében? O.o Még jó, hogy a búvárgömbömig nem jut el az adás. :D)

Az előjáték nagyon izgalmas volt,kár hogy nem nézhettük tovább...

Nekem sem tetszik ebben a formában, mert az igazság az, hogy például rám sem figyel senki. Meg rád/rátok sem. Miért? Kellene? Más formában : miért kellene? Én nem is igénylem. Rájuk viszont kell, és én azt látom, hogy általában az emberek együtt éreznek a fogyatékkal élőkkel, és segíteni szeretnének nekik ... ők (illetve egy kis százalékuk) viszont pont ettől (is) vannak felháborodva, hogy máshogyan kezelik őket, mert az már megkülönböztetés. Persze ha valaki meg leszarja és átgázol rajtuk, akkor" az a baj". Észrevették, hogy ezt jól meg lehet lovagolni, és ilyen módon a sértődés számukra mindig jogos. Persze ez így durva általánosítás, nem általában, csak pár emberre vonatkozik, de pont ők azok, akik mindenhol publikálnak. Két idézet illik ide:

"...a köznapi emberekre az jellemző, hogy osztozunk egy jelképes tőrön: öntükrözésünk gondjain.
Megsebezzük magunkat ezzel a tőrrel, és vérzünk; az öntükrözés láncainak pedig az a szerepe, hogy azt az érzést nyújtsák nekünk, hogy együtt vérzünk, hogy valami csodás dolgon, az emberi mivoltunkon osztozunk.
De ha alaposabban szemügyre vesszük a dolgot, felfedezzük, hogy egymagunkban vérzünk, hogy nem osztozunk semmin sem, hogy nem teszünk mást, csak kezelhető, valótlan, mesterséges tükörképünkkel játszadozunk."
(Carlos Castaneda)

És szintén tőle:

"Örökségünk nem más, mint egy karám, amelyet mi erőddé változtattunk, hogy védelmezzük az énünket – vagy még inkább börtönné, ahol energiáink kimerülnek az életen át tartó rabság következtében. Legjobb éveinket,érzéseink és erőnk legjavát pazaroljuk arra, hogy örökké javítgatjuk és foltozgatjuk ezt az építményt – az építményt, amivel saját magunkat azonosítjuk. – A felnövekvő gyermek, ahogy társadalmi lénnyé válik, saját fontosságának hamis bizonyítékait követeli. És ami kezdetben az önvédelem egészséges érzése volt, végül nem lesz más, mint önző, lármás követelődzés, hogy megszerezze mások figyelmét. Az összes ajándék közül, amit kaptunk, az önfontosság érzése a legvégzetesebb, mivel egy mágikus, élettel teli teremtményt arrogáns, nyomorult, báj nélküli szörnyeteggé változtat."