Izé

Vagysz s leszel ha elteszel s mégtöbb léssz, ha elveszel

annyit pontosítanék, hogy állatok IS vagyunk, vagy lehetünk bizonyos ingerközegben.



Amúgy ki írta, h a személyiség fejlődése megáll gyermekkorban? Vagy nem értem a "egyéniség alakulása" alatt te mit értesz. Karaktere mindenkinek csak egy van, a karaktere kvalitása viszont folyamatos változás alatt van. Vannak tartományok amelyek rámutatnak, hogy az egyén milyen fejletségi szinten van. Alsó tartomány, közép tartomány, felső tartomány. Az alapkonfliktus ami miatt a karakter kialakult, az mindig is meglesz, csak a különböző fejletségi szinteken ahhoz való viselkedésekben, világnézetben, gondolkodásban, önkontrollban nyilvánul meg. Példaként most megemlítem Ghandi-t. Ő volt olyan helyzetben, hogy eljutott az egója egészséges felső tartományába, vagy meg is haladta azt. Az ő karaktere sikeresen evolvált, és lett belőle az aki. Ha mondjuk valami másképp történt volna fejlődése közben, lehet elakad egy bizonyos ponton a fejlődése, és ma nem ismernénk őt úgy ahogy ismerjük. Lehet, ha gyerekkorában másképp dolgozza fel az akkori ingereket, és súlyos patológiát szenved el, akkor ma úgy ismernénk, hogy az indiai kis hitler, az-az egy népmészáros elmebeteg.

Ugyan így Gery gyilkos barátunk esetében is. Lehet ha megfelelő szülői héttérrel, és genetikával (sanszos, hogy organikus problémái is vannak, nem csak pszichés elakadásokról van szó az ő patológiájában) nő fel, akkor nem ámokfutó lenne, hanem egy teljes értékű közösségi szervező, vagy bármi más.

kicsit eltértem a tárgytól,
vissztérve a fejlődésre, optimális körülmények között folyamatos fejlődés van. Egyébként egy pszichével foglalkozó terület sem véli úgy, hogy pszichénk determinált fejlődését tekintve (ez a hivatalos, tudományos nézőpont).

Ez jó!

http://maimanohaz.blog.hu/2014/10/19/dr_h_w_diamond_egy_noi_elmegyogyintezet_lakoi_1848

http://index.hu/kulfold/2014/08/01/csak_romak_vehetik_meg_a_zenelo_hazat/

Szia"norbertvincze".

Mire jutottál az extraszensz olvasással kapcsolatban?

Így több hónap után?

Üdv: Norbi

Az ilyesfajta kutatásokról mindig eszembe jut ez a szösszenet:
http://www.zotyo.hu/humor/uborka2.htm
vagy ez: http://www.keptelenseg.hu/vicc-szoveg/dihidrogen-monoxid-36829

Valami rokona lehet tuti! ;)

Egy teknőssel azért nem is lehet olyan mély kapcsolatot kialakítani, nem csak az "érzelmi kifejezőképesség" hiánya miatt, hanem mert egyszerűen nem olyan fejlettek agyilag mint egy magasabb rendű emlős, de még ők is tudnak kötődni a gazdájukhoz (amit szintén nem gondolna senki, amíg meg nem tapasztalja, ezért hoztam fel példának). Egy lóval, nyúllal, disznóval, macskával viszont "teljes értékű", a kutyához hasonló kapcsolata lehet kialakítani, ha hajlandó elég energiát belefektetni az ember. A láncon / ketrecben tartott, elhanyagolt, elvadult kutyák ugyanúgy csak "állandóan esznek, szarnak, illetve alkalomadtán bagzanak, és ebből áll az életük"...a gazdán is múlik, hogy minek tekinti az állatát, mit hoz ki belőle. (Ugyanez igaz az embertársainkkal való kapcsolatainkra is, de ezt most hagyjuk, mert messzire vezetne.)
Szóval nagyon jó, ha neked az a tapasztalatod, hogy a kutyák érzelemgazdag, okos teremtmények, és a macskákról is hasonlóvá kezd válni a véleményed, mert ez azt jelenti, hogy sokat foglalkozol velük, és rászánod az időt, energiát, hogy megismerd őket. :) Nem véletlen, hogy vannak emberek, akik akár ugyanazzal az állattal is képtelenek megtalálni a közös hangot, képtelenek kezelni, míg mások remekül elboldogulnak velük, és vannak, akik olyan állatfajok egyedeit is bámulatos dolgokra rá tudják venni, akikről mindenki azt hiszi, hogy nem lennének képesek ilyesmire. Ez az emberen is múlik, egyrészt intelligencia, másrészt ösztönös tehetség, nyitottság kérdése. A más fajokkal ápolt kapcsolatod mélysége tehát a te érdemed, az állatok "csak" az "alapanyagot", önmagukat adják, ők (a faj fejlettségétől függő korlátok között) mindig nyitottak, ha megfelelő módon közeledik hozzájuk valaki. :)

De még így is milyen erős! :D (Persze tudom, igazából a másik agyfélteke ilyen gyenge... ;))