Izé

+ a következő blogbejegyzés is hasonló: Nem is olyan óriási a munkavállalási kedv

Nektek mi a tapasztalatotok, akár munkvállalói, akár munkaadói oldalról?

A Facebookon a magánszemélyek bejegyzéseit az ismerőseiknek átlagosan 12 százaléka látja, a többiekhez sosem jutnak el. Mivel amúgy sem megy túl jól a Facebook szekere (a Google minden felhasználója után két és félszer annyi bevételhez jut), most azt tervezik, hogy aki fizet, azt biztosítják arról, hogy az üzenet célba ér. Az ötlet működhet, de visszafelé is elsülhet: könnyen lehet, hogy a fizetni nem akaró többség csalódik, felébred Csipkerózsika-álmából és rájön, hogy valójában senki nem kíváncsi rá és hiába naplózza nyilvánosan életét, ugyanaz a három ember figyeli, akikkel egyébként is nap mint nap találkozik otthon vagy a munkahelyén.

Ha esetleg ismerős valakinek egy hasonló párbeszéd, most már ő is tudja, mi ennek a "hivatalos" pszichológiai elnevezése. ;)

(Egyébként meg ez a többség számára valószínű érdektelen post 0 várható kommenttel, kérjük jobbra haladjanak tovább...)

És nem csak 1 napon dolgozna meztelenül, mint itt... :)

Nem őket féltem, hanem a valószínűleg ezentúl ciklikussá váló hitel- (és várhatóan tőzsde) válságok miatt a saját munkahelyeinket és nyugdíjainkat.

Videó a folyamat gazdasági hatásairól.

A kép innen származik (mellesleg témába vágó, Amerika se paradicsom mindenkinek).

Mert így is lehet ezt csinálni... (dolgoznál-e ilyenben?)