Izé

Micsoda művészi pénisz van a tábla sarkában.... :D

Nem lesz hangyafasznyit költségesebb a helyreállítás, mint a bírság lett volna???

A fényevők ilyenre nem költenek, egyszerűen csak nem húzzák le....vagyis....izé....lehet, hogy ők árnyékot sz...nak?

Asszem most olvassa be a floppy-t.

Nincs olyan sok megtekintés (225 ezernél tart), hogy abból ennyire legazduljon...

Egyébként, már futásnál látszik, hogy valami nagyon suta lába van. Nem csoda hogy eltört.

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.

Azonkívül, már megint egy olyan reakcióra, érzésre, viselkedésre próbálnak alapozni, ami tök természetes.

Egyrészt meglátok az utcán egy "normális" gyereket tanácstalanul állni, nyilván azt hiszem eltévedt, elveszett. De meglátok egy szurtos kölyköt, azt hiszem, hogy a másik sarkon van a koldus anyja, vagy utcagyerek, vagy akármi, de nem azt, hogy most el van veszve. Sajnos, de szerintem nagyon sokan így lennének ezzel.

Étterem: bemegyek, fizetek, hogy jól érezzem magam. Meglátok egy "normális" gyereket, azt gondolom, elveszett, bejött a "normális" szüleivel, csak véletlenül itt hagyták. Bejön egy szurtos kiskölyök: zavarja a nyugalmamat, lehet, hogy büdös is, nem ezért fizettem, nem eltévedt, csak beküldte a koldus anyja, hogy kunyeráljál. Max. utcakölyök és éhes, de én meg vagyok annyira burzsuj, hogy ne zavarjon már, az étteremben. Ezzel is biztos, hogy sokan így vannak.

Tehát semmi meglepő nincs ebben, nem is beszélve arról, hogy a "normális" gyereket akár tudok is segíteni, mert nem az élete szar, csak az adott pillanata, míg a szegény kis csóró gyereken, ugyan mit tudok segíteni?

Meg nem szeretjük nézni a koldust, a bénát, a koszosat, a szerencsétlent. Ez van.

Az tea? Ha igen, akkor bármi mást is rá lehet fogni....