Izé

Nekem volt bakelit lemezem, kazim, aztán cd, mielőtt mp3-ra váltott a világ nagy része. Egyértelmű a legtöbb baszakodás a kazival volt. Pontosan azok miatt amit rockerviktor is írt. A szalag nyúlt egy idő után, a 90 perces kazikon olyan nagy mennyiségű szalag volt, hogy ha gyorcsévével tekertem akkor úgy megszorította a szalagot, hogy lejátszásnál nyávogott az egész. Hamar rájöttem, hogy max 60 perces kazikat volt szabad használni. A FeCr és a CrVa kazik voltak a menők. A metál kazik tényleg hamar szétkoptatták a fejet. TDK, BASF, SONY, stb. Az igazán kurrens zenét úgy másoltuk, hogy 60 perces kazi de csak egy oldalán volt zene, szóval 30 perc volt a kazin. De persze minden gyerek rémálma az volt annó amikor egy házibulin egy kotvány magnó a féltve őrzött kincsként tartott kazi szalagját kitekerte. Ott a ceruza volt a mentés, de a gyűrt szalagot már soha nem lehetett normálisan kisimítani. Apámnak csinált egy házi cuccot ami a gyűrt szalagot tekerte át újra meg újra pici nyomással görgők között. Azzal "simította" ki a gyűrt kazikat. A környéken mindenki hozzá hordta a sérült kazikat. Megtanultuk, hogy a legjobb zenékből mindig legyen egy eredeti és azt másoltuk le ha buliba vittük. Bulikra csak a szar gagyi kazit volt szabad vinni. Főleg mert az a veszély is fennállt, hogy valamelyik fasszopó lenyúlta "kölcsönkérte". Aztán jött a CD. Ott nem volt minőség romlás, csak akkor kezdett pattogni a felvétel amikor már atom karcos volt az egész lemez. Az mp3 korszak és vele együtt az mp3 lejátszók meg egy új világot nyitottak hiszen hatalmas mennyiségű zeneanyag fért el egy kicsi lejátszón is. Ami ráadásul olyan pici volt mint egy gyufásdoboz. Nagy szám volt annó. Szóval igen, a kazetták a mai technikához viszonyítva egy sérülékeny, gyengébb minőséget képviselnek.

Ja, csak kb 70 óra kell, és már kész is a tök gagyi, mindennapi használatra alkalmatlan szék. Remek :)

-Menjünk le!
-Jó, de mozgólépcsőn, mert fáj a lábam.

Az, hogy valaki tanult még nem jelenti azt, hogy művelt és intelligens is.

Van az a cipő.