Izé

De az a segg az 5. másodpercnél... :)

Mentségemre csak annyit mondanék, hogy eredetileg ezt akartam, ami végül felkerült azt csak a posztkép miatt raktam a rendszerbe, de végül összekevertem a kettőt.

Nekem volt bakelit lemezem, kazim, aztán cd, mielőtt mp3-ra váltott a világ nagy része. Egyértelmű a legtöbb baszakodás a kazival volt. Pontosan azok miatt amit rockerviktor is írt. A szalag nyúlt egy idő után, a 90 perces kazikon olyan nagy mennyiségű szalag volt, hogy ha gyorcsévével tekertem akkor úgy megszorította a szalagot, hogy lejátszásnál nyávogott az egész. Hamar rájöttem, hogy max 60 perces kazikat volt szabad használni. A FeCr és a CrVa kazik voltak a menők. A metál kazik tényleg hamar szétkoptatták a fejet. TDK, BASF, SONY, stb. Az igazán kurrens zenét úgy másoltuk, hogy 60 perces kazi de csak egy oldalán volt zene, szóval 30 perc volt a kazin. De persze minden gyerek rémálma az volt annó amikor egy házibulin egy kotvány magnó a féltve őrzött kincsként tartott kazi szalagját kitekerte. Ott a ceruza volt a mentés, de a gyűrt szalagot már soha nem lehetett normálisan kisimítani. Apámnak csinált egy házi cuccot ami a gyűrt szalagot tekerte át újra meg újra pici nyomással görgők között. Azzal "simította" ki a gyűrt kazikat. A környéken mindenki hozzá hordta a sérült kazikat. Megtanultuk, hogy a legjobb zenékből mindig legyen egy eredeti és azt másoltuk le ha buliba vittük. Bulikra csak a szar gagyi kazit volt szabad vinni. Főleg mert az a veszély is fennállt, hogy valamelyik fasszopó lenyúlta "kölcsönkérte". Aztán jött a CD. Ott nem volt minőség romlás, csak akkor kezdett pattogni a felvétel amikor már atom karcos volt az egész lemez. Az mp3 korszak és vele együtt az mp3 lejátszók meg egy új világot nyitottak hiszen hatalmas mennyiségű zeneanyag fért el egy kicsi lejátszón is. Ami ráadásul olyan pici volt mint egy gyufásdoboz. Nagy szám volt annó. Szóval igen, a kazetták a mai technikához viszonyítva egy sérülékeny, gyengébb minőséget képviselnek.

Aki napról napra él, az minden háztartási cikkének pontosan tudja az árát, a többiek meg legfeljebb csak nagyjából.
Én sehol sem vagyok a gazdag emberekhez képest, mégsincs fogalmam sem, hogy mi mennyibe kerül. Azt sem tudom, hogy mennyit szoktam fizetni egy-egy vásárlásnál. Nem is figyelek, mikor beszél a pénztáros, csak odatartom a kártyámat és indulok a dolgomra. Úgyis csak olyat veszek, amire szükségem van. Azt meg akkor is megvenném pl. a tejet (vagyis a sört:D), ha az a duplájába kerülne. Épp ezért az árát sem nézem. Elmúltak már azok az idők, mikor még kp-val járt az ember mindenhova és figyelnie kellett, hogy legyen nála elég pénz.
De én azért még be tudom lőni, hogy mennyi lehet egy-egy háztartási cikk ára, amire viszont meg már a főnököm sem feltétlen képes, pedig Bill Gateshez viszonyítva még ő sincs nincs sehol sem. De nem jár boltba és nem pazarolja az idejét arra, hogy a bejárónővel tételesen elszámoljon.
Na szóval a videó alatti kérdésre: pont azért van így, mert nem szokott vásárolni és még ha kontroll-freak is lenne, aki minden fillérre vigyáz, akkor sem ő ellenőrizné a bevásárlások költéseit, hanem lenne rá ember, tehát Bill Gates ugyan úgy nem tudná, hogy mennyi a tej ára. Nem kell azért multimilliárdosnak lenni, hogy 5000 Forintért lehessen rásózni valakire egy liter tejet :D

Ezt soha, semmi nem fogja überelni szerintem:
https://youtu.be/bpo8RDyOEWY

:'D

Szomorú végighallgatni. Jó fiatal volt.