A kép felirata: "ez nem egy pipa".
A szürrealizmus egyik híres festője volt a belga René Magritte, azaz ő. Ahogy azt a linkelt galériában láthatjuk, minimalista eszközökkel is érdekes munkákat készített, mindenki megtalálhatja a kedvencét közte. (nekem pl. tetszik az Emlék , a Portré, de sok másikat is említhetnék)
Alapból nem Magritte-ról akartam anyagot küldeni, de megérdemli. A poszt pedig ezzel együtt is lehetne a kijelölt Nagy Izés Vitaposzt, ha egyetért ezzel a társaság. A kép elég jó gondolatébresztő, és a többi poszt helyett itt nyugodtan meg lehetne vitatni az élet dolgait. Ahogy eddig látom, a kedves közönség elég értelmes emberekből áll, és a máshol folytatott sokszor végtelenbe nyúló vitáknak itt teremthetünk egy helyet, ahol kulturált módon lehet filozofálni, hitvitázni, politizálni vagy ki éppen mit akar.
"Vagy ha nem, hát kisnyúl."
"Zámbó Jimmyvel és Pataky Attilával a balatoni szállodám előtt. Jimmy sokszor fordult meg nálam, én is jól éreztem magam a társaságában."
Zeneileg külön élmény.bandee1219 | 2008.03.01. 13:12:08Csak megcsípte őket valami, héhészek.
Sokszor büntettünk már indiai videóklippekkel (a Thriller hatásától még mindig sokan a mosolygóban nyomják az ágyat...). Persze az egész lehet, hogy apró félreértéseken alapult. Most végre megérthetjük gondolataikat, hiszen Susmita Sen dalszövege angolul feliratozva merőben más megvilágítás alá helyezi a mondanivalót. :)Bizsu | 2007.11.21. 19:47:20engem is megindított. ha gondolod van még. ;) =)
Ha sokszor van úgy, hogy elhagyod a tollad...
Fuzol9 | 2007.06.12. 07:06:27Ezzel a főnököm biztos nem írna alá semmit. Nem lehetne kis betűket írni vele, amit nem lát a szerencsétlen kuncsaft!
Aki esetleg lemaradt volna ezekről az óriásplakátokról...
laca | 2006.09.18. 20:29:27Hát sajnos már ez van!
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Sír, mint a cipő alatt a homok.
Vergődik, mint a nehéz tengerek.
Könnyes, miként északra nyíló völgy.
Könnyes, mint könnyes a szem ürege.
Könnyes, miként a kő alatt a föld.
Könnyes, miként az ablak üvege.
Sír, mint ahogy a vízben sír a mész.
Sír, mint a víz sír a fedő alatt.
Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt.
Sír, mint csarnokban a futószalag.
Melybe az ember, állat és növény
belehelt minden élő meleget
s jegesen porlik sziklák peremén -
sír, mint a szél az Érchegység felett.
Sikolt, mint ölben újév malaca.
Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik.
Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
A tepsiben a hús nyöszörög így.
... Mint könyvelő, ki csendben hazatér,
ruháját rendben székére teszi,
ágy szélén mereng, morog, útrakél -
puffannak apró, gyors lépései - -
egy síkra, havat kóstolva üget
a zöld holdfényben, merev éjszakán,
kotor, vakog, nyalná a sós eget, -
így vonít ő; a pusztán a magány...
Vinnyog, mint hántott kukoricacső.
Vinnyog, mint szalma az alvó alatt.
Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idő.
Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.
A sötét szoba sarkában zokog
egy tehetetlen, guggoló gyerek.
Szaporáz, mint a könnyű mótorok,
ellustul, mint a nehéz tengerek.
1933. jan.
József Attila