Izé

Mint az előző "hangyás" posztban láthattuk, a levélnyíró hangyák hatalmas, több négyzetméterre kiterjedő földalatti fészket építenek, ám a kolónia méretének tekintetében az argentin hangya (Linepithema humile) ún. szuperkolóniái még ezeket is überelik: egy ilyen több milliárd egyedből és milliónyi bolyból álló szuperkolónia akár több ezer kilométerre is kiterjedhet, ráadásul ezek a szuperkolóniák csupán részeit képezik egyetlen globális méretű "hangya-megakolóniának"!

"A nagyon népes hangyacsaládnak nem elegendő egy fészek, hanem a főfészek közelében mellékfészkeket épít, ahonnan utak vezetnek a központba. Az utakon azután rendszeres és állandó járatok vonulnak." (Wikipedia)

...legalábbis az állatvilágban, ahol nem ritka hogy az élősködők teljesen átveszik gazdájuk fölött az irányítást, a szó szoros értelmében élőhalottakká változtatva azokat. És hogy miért jó ez nekik? A parazita célja ezzel legtöbbször vagy az, hogy a kiszolgáltatott gazdát felhasználja utódai túlélésének maximalizálásában (pl. azok zombi-testőreként vagy dajkájaként), vagy hogy a gazda viselkedését olyan irányban befolyásolja, hogy azt könnyebben találhassa meg és fogyaszthassa el a soron következő, ún. végleges gazda, amiben aztán a parazita kifejlődhet és ivaréretté válhat. Az alábbiakban erről láthattok egy remek kis összeállítást (bungle ajánlásával ;) ), kezdve a hangya-agyevő púposlegyektől, a csótányok menekülési reflexét kikapcsoló Ampulex-darazsakon és a hím tarisznyarákokból „transzvesztitát” csináló kacslábú rákokon át a személyes kedvencemig, a Leucochloridium paradoxum nevű laposféregig, amelynek lárvái csigák tapogatójában telepszenek meg, és színes, húsos, pulzáló kis „szarvacskákká” változtatják azokat, így tévén kívánatossá a csigákat a madarak számára, amelyek beleiben aztán a lárvák felcseperedhetnek.

(Sissi is beküldte a "hangos verziót").

Véleményetek?