Izé

Jó fej a srác, jók a vet ranch-es videói is. Van neki több szép gyerek, asszonyka, bejött neki az élet :)

Nos lehet itt multizni, de pl. az Aldiben vett osztrák, chilis bab nagyságrendekkel jobb, mint a Máriapócson készült, magyar szemét.

Melléütöttél....

A kiakadásból is jól látható, hogy néha előbb lövünk aztán kérdezünk. Mármint mi emberek. Egyébként mindegy, hogy ki vagy kik vannak a csomagoláson. Engem a benne lévő csokoládé érdekel. Én vagyok az antipólusa a marketingeseknek. Lehet bármilyen csicsás vagy jól megkomponált csomagolás és azért is és továbbra is a beltartalom miatt vásárolom meg. Csoki forever.

tikkel a szemgolyója, túl sok a koffein :)

Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a szülőfalumból való cigány vagy.

Szivárvány mintásban nincs? :(

Hatalmas. :D

Nem csak az a megoldás létezik, hogy ha a másik szarik bele valamibe, akkor én megcsinálom helyette. Seggbe is rúghatom, hogy észhez térjen, és akkor talán elgondolkozik rajta, hogy kezdjen valamit a renitens viselkedésével. Egyáltalán nem gondolom, hogy jó az a nevelési elv, hogy mindent csináljunk meg a másik helyett, amihez neki nem fűlik a foga, hogy megszűnjön a probléma. Szerintem inkább rá kell vezetni (rábeszéléssel, motiválással, kényszerítéssel, kinél mi válik be), hogy igenis ő maga csinálja meg azt, amit neki kéne, hosszú távon ez a működő megoldás.

Egyébként nekem azzal volt problémám, hogy te ezt az egészet (hogy a gazda intézze el a földjén motorozóknak a pályát) a normális, kölcsönös odafigyelés kategóriájába soroltad. Ez viszont marhára nem az, hanem az oltári nagy, egyáltalán nem automatikusan elvárható szívesség kategória - pláne úgy, hogy olyanoknak kedvezzen, akik előtte ők háborgatták. Kicsit analóg esetnek érzem a segély kérdéskörét. Egyesek ezt úgy veszik, hogy nekik alanyi jogon jár, hogy mások segítsék őket, és nekik nem kell semmit tenniük azért, hogy erre ne legyen szükség. Hát, ez kurvára nem így van. Az egymásért érzett felelősségnek KÖLCSÖNÖSNEK kell lennie. Segítek a másikon, ha bajban van, ő viszont nem arra apellál, hogy majd én kihúzom a szarból, hanem tesz érte, hogy lehetőleg erre ne legyen szükség. EZ lenne a normális, kölcsönös odafigyelés.