Izé

Pisztollyal sokkal izgalmasabb.

De vajon tényleg olyan nagy „szent” volt vagy a XX. századi történelem egyik legnagyobb svindlije?

A következőket olvastam róla ma egy ismerősöm üzenőfalán: 
„Nagyjából az ellenkező igaz ahhoz képest, ami a közvéleményben él róla. Megszámolatlanul folytak be a dollármilliók szervezetéhez, a Szeretet misszionáriusaihoz, és aztán a pénz nagy része nyomtalanul el is tűnt, nagyjából 10 százalékát fordították csak jótékonysági célokra, szűkmarkúan bántak a pénzzel, ha a szegényeken kellett segíteni. Sok beszámolót lehet találni arról, hogy az indiai természeti és ipari katasztrófák áldozatainak anyagilag nem segítettek semmit, csak imát és ócska Szűz Mária medálokat osztogattak. Nem csak kétes csatornákon keresztül tűnt el a rengeteg pénz, a bevételi források között is volt erőteljesen megkérdőjelezhető. Teréz kimondottan jó barátságban volt például Papa Doc-kal, a véreskezű diktátorral. Kapott Teréz milliókat egy hírhedt csalótól is, és hiába írt egy ügyész levelet, kérve, hogy juttassák vissza a kisemberek megtakarításainak kifosztásából származó adományt, még csak válaszra sem méltatta. Sokan hiszik azt, hogy Teréz anya kórházakat tartott fent a legszegényebbeknek, de a valóság ennél sokkal durvább. Ezekre az intézményekre sokkal jobb kifejezés a halálgyár, amikhez képest a leglepukkantabb magyar állami kórházak is svájci luxusklinikának számítanak. Zsúfoltságban, elképesztő higiéniai körülmények között, a legalapvetőbb, minimális orvosi segítségnyújtástól is megfosztva, legfeljebb egy-egy aszpirint kapva tengették az életüket az ott szenvedő betegek. Nagyon sok odalátogató orvos és önkéntes fejezte ki a felháborodását az embertelen állapotok miatt. A Nirmal Hriday nevezetű otthon volt Teréz legkedvesebb intézete, mivel ezt alapította először. Közel 50 év alatt bő nyolcvanezer embert fogadtak itt, és ebből harmincötezer nem is hagyta el élve a házat. Nem csak azért, mert fertőtlenítés nélkül használták fel újra és újra a tűket a betegek között, amíg teljesen el nem kopott a hegyük. Nem csak azért, mert lejárt szavatosságú gyógyszereket használtak. Nem csak azért, mert érzéstelenítés nélkül amputáltak. Nem csak azért, mert a rák végső állapotának iszonyu fájdalmait átélő emberek problémáját úgy oldották meg, hogy odakötözték az ágyaikhoz. És nem csak azért, mert a képzetlen misszionáriusok által kezelt betegek között volt olyan, aki csak azért halt meg, mert rosszul etették, és egyszerűen megfulladt. Hanem azért, mert nem a gyógyítás volt a lényeg, hanem az, hogy az emberek szenvedjenek. Na és persze hogy a más vallásúakat életük utolsó órájában akaratuk ellenére megkereszteljék.

Ez a legszomorúbb és legfelháborítóbb az egészben, hogy Teréz milliárdjaiból bőven futotta volna akár indiai mértékkel ultramodern kórházakra is, de legalábbis sok, viszonylag jól felkészült otthonra. Ő mégis inkább százszámra hozta létre ezeket a szenvedésgyárakat. És miért? Emberi ésszel szinte felfoghatatlan, de ez a végletekig fanatikus, még ortodox katolikus körökben is ultra-dogmatikusnak számító, minden evilági szenvedésre érzéketlen, totális valláskárosult elmebeteg nő ebben lelte örömét. Megkérdezték persze őt az intézeteire jellemző embertelen állapotokról, és a válasza mindig ugyanaz volt. A szenvedés áldás és gyönyörű, és minél több a szenvedés, annál jobb az egész világnak. Ugyanis így mindenki, aki elveszti minden evilági reményét, átérezheti Jézus szenvedését a Golgotán. Ez a nő azért okozott évtizedeken keresztül elképesztő mennyiségű szenvedést emberek tízezreinek, hogy azok úgymond lelkileg megtisztulhassanak a képzelt megváltója szenvedését minél mélyebben átélve. Ezt nem én találom ki, könnyű keresni olyan interjúkat tőle, ahol nyíltan beszél a szenvedésmániájáról. Persze amikor neki volt szüksége kórházi ellátásra, akkor nem feküdt be a szerencsétlen haldoklók közé valamelyik saját, kalkuttai halálgyárába, inkább magánrepülőgépen utazott kaliforniai luxusklinikákba. 

Teréz a valaha élt egyik legkegyetlenebb és legperverzebb rohadék volt, egyszerűen nincsenek szavak rá, amit ez a szipirtyó művelt. Jellemző módon még a Nobel-díja elfogadásakor is arról papolt, hogy a legnagyobb veszély, ami a világbékét fenyegeti, az nem a világméretű fegyverkezés, nem az éhínségek, nem a terrorizmus, nem a túlnépesedés, nem a természeti katasztrófák, hanem az abortusz és a fogamzásgátlás. Még akkor is, ha háborúkban ezerszámra megerőszakolt nőkről volt szó, mert természetesen ilyen esetben is kampányolt ellene.”

Kiakadtak az emberek, amikor a Kinder csokin az ikonikus szőke gyerek helyett egy láthatóan keletebbről származó gyerek képe került a doboz elejére. Majd jött a csattanó! 

Ugyanis az édességgyártónak egyáltalán nem állt szándékában bevándorlásra felhívni a figyelmet, hanem sokkal inkább a futballra, ugyanis a gyerekek a képen a német nemzeti válogatott. 

TV reklám az új külsőről

Vannak amatőrök és vannak profik - még az embercsempészek között is. Az amatőr szállítót nem sokkal a határ után lekapcsolják, míg a profik jól megszedik magukat. Szeged környékén egyre több cigány bűnbanda foglalkozik embercsempészettel.

Megtudhatjuk többek között, hogy ők azért szegények, mert mi gazdagok vagyunk, valamint minden a macskák miatt van, mivel az európai ember rengeteg macskát tart és egy macska eltartása évente legalább 200 dollárba kerül. Ők viszont beköltöznének a macskák helyére, heverészhetnének a kemence előtt és rengeteg tejet ihatnának, sőt sokkal kevesebb pénzből is megélnének.

„Most először tudott megcsillantani egy szikrányi öntudatot humanoid robot, írja egy amerikai kísérletrőla Popsci. Három, régebbi típusú NAO robottal próbáltak ki valami egészen új dolgot. Arra programozták őket, hogy azt gondolják: háromból ketten némává varázsoló pirulát kaptak, ami megakadályozza, hogy beszélni tudjanak. Pirula helyett a gyakorlatban megnyomtak rajtuk egy gombot, ami elnémította őket. Aztán megkérdezték tőlük, melyik kettő kapta a pirulát. Mindhárman megpróbálták azt válaszolni, hogy „nem tudom„. A két elnémított robotnak nem sikerült ténylegesen kimondania a szavakat, a harmadiknak viszont igen. És ő felismerte a saját hangját, és arra is rájött, hogy ezek szerint nem őt némították el. A „nem tudom” után nem sokkal jelentkezni kezdett, és ezzel állt elő: „Bocsánat, most már tudom. Képes voltam bebizonyítani, hogy nem kaptam némító pirulát.” A kísérlet egy régi filozófiai fejtörőre épült, amely ebben a gyűjteményben A három bölcs címen szerepel. A kísérletet egy New York-i tudós, Selmer Bringsjord végezte. Az eredményeit részletesen augusztus végén mutatja majd be egy konferencián Japánban.”

Sokkal súlyosabb a helyzet a volt Vegyiművek Illatos úti telepén, mint korábban gondolták. Ha most azonnal nekiállnának a veszélyes anyagok elszállításának, megsemmisítésének és a terület megtisztításának, az körülbelül 15 évbe telne.

'Dobray György által rendezett, 1970-ben készült dokumentumfilm. Ironikus képek a munkamorálról a riportalanyok nyilatkozatai alapján. A dolgozók arról beszélnek, hogyan végzik, vagy éppenséggel nem végzik a munkájukat, mit jelent számukra a munkaidő betartása, valóban munkával töltik-e el a munkaidőt, milyenek a munkaeszközök, a munkahelyi pénzkezelés és meg vannak-e elégedve a munkabérekkel.'

Azóta sem javult semmit a helyzet.