Izé

Darwin-díjas mozgássérült esete a lifttel.

Az SZTE biológus hallgatói számára azt hiszem nem kell bemutatnom Bagi tanár urat és az ő fölöttébb sajátos stílusát, akik viszont nem mondhatják magukat olyan szerencsésnek, hogy valaha is hallhatták milyen szövegeket ereszt meg az előadásain, a vizsgáin vagy bármikor, íme egy rövidke kis ízelítő: "Hogy lehet ezt úgymond elgyurcsányozni? Azok a sejtek, amik nem tudtak kapcsolódni, azok rágyurcsánytak."  "...mert itt torlódnak a hallgatók. Hát torlódjanak az előadáson a rohadt büdös k*rva életbe!" :D Van első része is, de ez a 2. sztem jobb.

Litván hülyegyerek poénból ledobott egy kutyát egy hídról. Akkor jót röhögtek, később a rendőrségen már nem volt ilyen őszinte a mosoly az arcán...

A kutyus szerencsére túlélte.

Az urók (így hívják a nádi szigetlakókat) az inkák szent tavában álló szigeteket építenek pusztán totoranádból és ott élnek a víz kellős közepén, a nádhalom tetején. Darabokra tépett, kiszáradt nádat szórnak hetente a sziget járószintjére, ugyanis a vízben alul található rész szépen lassan rohad, így fentről kell újra és újra pótolni a "talajszintet", hogy megmaradjon az 50 cm és 1 m közötti magasság. Ezeken a nádszigeteken állnak - szintén nádból - a kunyhócskáik, még mini templomuk is van.