Izé

Újabb férfiakat diszkrimináló határozatot kíván elfogadni a kormány:
http://valodiegyenloseget.blog.hu/2015/06/03/ujabb_ferfiakat_diszkriminalo_hatarozatot_kivan_elfogadni_a_kormany

http://totalcar.hu/magazin/velemeny/2014/12/16/miert_ne_tiltakozzunk_kozuton/

Ez a helyes hozzáállás! Sok sikert hozzá! (és ebben most semmi irónia nem volt - mindenkinek így kellene hozzá állnia; én is ezt teszem, pedig már elmúltak a 20-as éveim)

És mégis, látod, sok embernek az számít, hogy minél nagyobb, minél hangosabb, minél feketébb, minél matt matricásabb legyen. hogy meg tudja mutatni, akkora gengszter vagyok, hogy ki tudok fizetni egy 40 millás autót. Mert opelben nem gizda a vajda se. Illetve, ők még csak csak, mert ugye az opel omega, az aztán az autó! De a sok SUV, meg böhöm fekete autók tényleg annyira feleslegesek. És ami a röhej, hogy nálunk is a gettóban, sorban állnak a jobbnál jobb autók, közben meg munkanélküli a lelkem!

Baszki, a tanulást nem azzal kellene vonzóvá tenni, hogy majd apu/anyu több nyugdíjat kap x év múlva. A tanulást a tanuló számára kell vonzóvá tenni, méghozzá azzal, hogy lássa: aki jól tanul, később jól tud keresni. Ennek most az ellenkezője folyik az országban, ezért is vándorol ki a fiatalok nagy része külföldre, és ezért nem érdekli őket a tanulás. Mert azt látják, hogy vagy tanulnak keményen, és ugyanúgy csórók maradnak, vagy lelécelnek, és akkor meg diploma nélkül is több-kevébé jól tudnak élni.

Meg ez, hogy "a felnevelt gyermekek számát és iskolázottságát is"...ebből megint az lesz, hogy a mondat második fele "elfelejtődik", és gyakorlatilag átlényegül a dolog azzá, hogy még jobban támogatjuk a megélhetési gyermekválallást.

Jó nagy hülyeség ez, már ne is haragudjatok.

Libafolyam! :)

abban sem vagyok biztos, hogy van benne gázkar. :)
ilyen nyomaték mellett gyakorlatilag csak a sebváltóval és a kuplunggal kell játszania, alapjáraton is elmegy kb. bárhol bármennyivel. (lsd. 5. fokozatban indulás)

Egyetértek, főleg az utolsó mondatoddal. Arra nagyon jó ez a cikk, hogy felhívja a figyelmet az öngondoskodás fontosságára! Én is nemrég kezdtem el a témával foglalkozni és hát, nem túl biztató a jelenlegi helyzet.
Az is igaz, amit többen mondanak, és ebből kerekedett ki a vita is, hogy ez mennyire megvalósítható... szerintem nem ez itt a fő kérdés, hanem az, hogy nekünk, egyénenként, a lehetőségeinkhez mérten milyen megoldás a legjobb arra, hogy a pihenő (mert nyugdíj nélkül nem nevezném nyugdíjas éveknek) időszakunkban miből tartjuk fenn magunkat.
Ahogy szétnéztem, a mai megtakarítások nagyon nagy része (szerencsére nem mind) unit-link típusú, azaz vannak portfóliók, amikből válogathat az ember. Aztán vagy hoz, vagy elviszi a pénzed, de a társaság minden esetben jól jár. Na én ilyenbe még egyszer nem tenném a pénzem. Sokkal ésszerűbbnek és biztonságosabbnak tartom az állampapír alapú befektetéseket. Bár tény, hogy nem ígér akkora hozamot, mint egyes kockázatosnak mondott portfóliók, de a biztos 4-8% még mindig jobb, mint az, ha ígérnek 18%-ot, aztán lelépnek a pénzeddel, mert "Új cég, új lehetőség, ki ne maradj belőle!"
És ami még fontos ezzel kapcsolatban, hogy a pihenő időszakra való takarékoskodásra úgy kell tekinteni, mint hosszú távú megtakarításra. Tehát, nem 5-10 évben érdemes gondolkozni, hanem inkább 20-30-ban és annyi pénzt félretenni, ami kellően sok ahhoz, hogy abból (vagy a kamataiból...) idősebb korunkban megélhessünk, de nem túl megterhelő a mindennapokban félretenni. ha havi 2000 Ft, akkor annyi (a semminél több), ha 20.000, akkor annyi, ha 200.000 Akkor meg annyi.
Összegezve, szerintem aki tud, tegyen félre. Jól nézze meg, hova teszi, minél nagyobb egy társaság múltja, annál inkább mutatja a biztonságot és olyan összeget válasszon, amit ki tud gazdálkodni, és vélhetően elég nagy tőke lesz ahhoz, hogy kitartson a munka utáni években. Szerintem ma Magyarországon ez az a minta, amit érdemes követni.

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/csapdaba_csaljak_a_nyugdijasok_a_politikusokat.570928.html

Igen, mindegyikünk válhat mozgásképtelenné, kerülhetünk kiszolgáltatott helyzetbe. S szorulhatunk mások emberségére. Nem árt ezt észben tartanunk.