Izé

"A kecskeméti Mercedes gyárban súlyos problémák vannak a vezetőség és a dolgozók egy része között. Mint ahogy az lenni szokott, a legrosszabb helyzetben azok vannak, akik a tényleges termelést végzik."

"Tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni, mert a kormány és a Mercedes emberei mindent megtesznek azért, hogy a problémák ne kerüljenek ki a gyár kapuin túl. Napi szinten fenyegetik az embereket a Facebookon vagy egyéb internetes fórumokon megjelent beírásaik miatt."

A levél folytatása: Hajtóvadászat zajlik a Mercedes gyárban a szivárogtatás miatt

Azóta már nyereséges a kecskeméti Mercedes, ki tudja, talán pont a kifizetetlen túlórák miatt?

A poszt alá jöhetnek a cégeknél tapasztalt visszásságok, nem emberhez méltó körülmények, minden, amin javítani lehetne.

Megtörtént az, amire a honi közvéleményben és szabadalmi szakmában is csak nagyon kevesen számítottak. Az üvegbeton feltalálója, Losonczi Áron maga alá gyűrte a találmányát elbitorló német multinacionális vállalatot, a HeidelbergCement AG-t.

Clarkson-ék kicsaptak minden bonyolult kütyüt egy Fiat Multipla-ból és bolondbiztossá tették az angliai 90-100 évesek számára is.

Vannak kerületek, ahova hétköznapi járőrautóval már a rendőrök sem mennek be. Franciaországban évente 40.000 autót gyújtanak fel: csapdának szánják, így csalogatják ki a rendőröket, majd rájuk támadnak. Évente kb. 200.000 illegális bevándorló érkezik, akik nem tudnak, de nem is akarnak beilleszkedni, a bűncselekmények 2/3-át ők követik el.

Gyertek, zenéljünk egy jót! :)

Éjszaka megfúrják a multik kőolajvezetékeit, az árut uszályokkal elszállítják, és fegyverekre, kábítószerre cserélik - ilyenek a hétköznapok a Niger-deltában.

Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?